A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

38

használni akar valahol, odaküldik őt, és Istenre bízzák, hogy a részletekről gondoskodjék. Ugyanijgy járnak el az embereket illetőleg is. Ha úgy látják, hogy valaki szíwel-lélekkel hivatást érez egy munkára, nem törődnek azzal, hogy nincs egyetemi végzettsége. Két éven belül kiképzik őt saját iskolájukban, és máris mehet a missziókba.

Agyors kiképzés tetszett nekem, azonban az anyagi rész már kevésbé. Többeket ismertem, akik Istenre bízták az anyagiakat, és rendszerint koldusként éltek. Ha nem is koldultak nyíltan, de célzásokat tettek az adományokra, s emiatt nem voltak nagyon népszerűek.

Kálmán barátomnak azonban tetszett az új gondolat, mert az evangéliumi tanácsra emlékeztette őt: - Ne legyen se erszényetek, se szandáltok. ..

Néhány hónap múlva a WEC egyik vezetője Hollandiában járt. Elmentem hozzá. Sovány, nyúlt termetén és ruháján lerítt szegénysége.De amint a missziókról kezdett beszélni, átszellemült az arca. Skóciában volt a kiképző iskola, és a tanárok mind ingyen tanítottak. Volt köztük hittudományi doktor, szentírás-magyarázó és egyéb értelmiségi, de volt kőműves, vízvezetékszerelő és villanyszerelő is, hogy ezekre is kitanítsák a misszionáriusokat. Az iskola főcélja azonban az volt, hogy a legjobb keresztényekké képezze a tanulókat.

Mikor elmondtam Kálmánnak a híreket, neki annyira megtetszett ez a szeminárium, hogy néhány nap múlva jelentkezett felvételre. Nem sokára már Glasgowból írtnekem lelkendező leveleket az ottani életről.

Nekem lejárt már a két évem a gyárnál, tehát én is bármikor otthagyhattam volna állásomat. Egyelőre azonban visszatartott az, hogy nekem nem volt oly előképzésem, mint Kálmánnak, és a járás még mindig nehezemre esett. Hogyan lehetnék én így misszionárius?

Néha kételkedtem magamban, hogy valóban misszionárius akarok-e lenni? Gyakran hallottam az evangélista buzdítását, hogy nehézségeinket beszélj ük meg imában Istennel. Egy vasárnap délután leültem a vízcsatorna töltésén, ahol nyugodtan imádkozhattam egyedül, és saját szavaimmal hosszasan elbeszélgettem Istennel. így töltöttem imában az egész délutánt, sőt még az estét is, de még mindig nem láttam világosan, mi velem Isten terve.

Végül megkérdeztem Istentől: - Uram, mi tart vissza engem?Mi az én ürügyem, amellyel kimentem magamat a Te szolgálatod alól, ott ahol Te akarsz használni engem?

Akkor hirtelenül megkaptam a választ. Én ugyan mindig "igen"-nel