A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

33

Aztán egy jó év múlva hozzácsatlakozott Max Tftiurian. Majd jöttek sokan mások. A mustármag terebélyes fává nőtt. De közben pár évig számkivetésben kellett élniük és igen sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Az evangéliumi törvény a Közösségen is beteljesedett; - Ha a búzaszem el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz... (Jn. 12, 24).

KINEK VOLT IGAZA... ?

Egy I el kipásztor szerette elmondani az alábbi esetet. Egy kései jégeső teljesen elverte egy derék, szorgalmas bortermelő gazdának a termését, amikor a fürtök már kezdtek kékülni és aranyiani a tőkéken. Amint a zivatar elmólt es a család lattá, hogy az egész év szorgos munkájának az eredménye tönkrezúzva ott hever a földön, az asszony kétségbeesésében otthon, a családi feszület előtt térdrerogyott és lázongva így siránkozott: - Istenen], Istenem, mittettél velünk...?! Mit tettél velünk...?! - A férfi azonban szilárdan állt. Legkisebb gyermekét magához ölelve, szemét a feszületre függesztette és határozott hangon így szólt: - Úristen, hiába minden... zúzd össze mindenünket, mégis el kell tartanod minket.../

Az asszony szégyenkezve mesélte el később I el ki pásztorának saját gyengeségét és urának nagy bizalmát Isten gondviselésében... I

Ki tetteik JoSBanf

Ketteler püspök diákkorában vadászaton volt, és lőtt egy vadkacsát. Kutyája ugyan kifogta a vízből a kacsát, de széttépte. Ketteler megbüntette kutyáját. Amikor az eb a második és harmadik lelőtt kacsát is széttépte — a fiatal vadász lelőtte saját kutyáját. Dühösen ment haza. Otthon a szoba sarkába hajította vadásztáskáját és fegyverét. Amikor vizes, magas szárú csizmáit nem tudta lehúzni, ingerülten megfogta vadászkését és végighasította csizmája szárát.

Evek múltak, Ketteler báróból pap lett: előbb falusi plébános, azután a berlini Szent Hedvig- templom prépostja, végül mainzi püspök. Közben minden vonalon

kitört a lázadás az államhatalom és az egyház ellen. E forradalmi napokban történt, hogy amikor Ketteler püspök kilépett a székes- egyházból, egy kisfiú állt eléje, mintha köszönteni akarná. A püspök barátságosan kezet nyújtott a kisfiúnak, a gyerek azonban ráköpött a püspök gyűrűjére és el akart szaladni. A püspök utána kapott, megfogta karját, és szelíden megkérdezte: „Kicsim, menynyi pénzt kaptál ezért?" — „Két pfenniget!” — „Nézd, én tizet adok neked, de ne tedd ezt többé."

Ki tetszik neked jobban, az egyház ellenségeitől felbérelt gyermek, vagy Ketteler püspök?...