A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

30

ták, Cluny és Citeaux - és a kettő között Taizé... Roger elhatározta, hogy itt valósítja meg tervét.

De milyen tervről van sző, és először is, ki ez a fiatalember?

Roger Schutz 1915-ben Provence-ban született. Apja buzgó református pap; anyja szintén francia református családból származott. (Schutz svájci-francia nemzetiségű.) Apja szerette a szegényeket, az egyszerű embereket; nyitott volt akatolikusok felé. Amikoraz iskolához közel fekvő penziót keresett 13 éves fiának, nem habozott egy katolikus özvegyhez adni, hogy így segítsen az asszonyon. Roger maga bevallja később, hogy a katolikus Mme Bioley hatása lényeges volt ökumenikus beállítottságára.

De az iskolás fiú lassan elveszíti hitét az egyik ateista tanárának hatására. Csak húszéves korában ébred fel benne ismét a hit; belátja, hogy Lamarck és Darwin, akikre tanára hivatkozott* hiába érvelnek, a hit ellen. A fiatal kálvinista a janzenistákról olvas; Pascal és főleg Mére Angélique misztikus egyénisége hat rá. A janzenizmussal való találkozás döntő lesz "megtérésében". A húszéves fiatalember, visz- szatérve ősei hitéhez, teológiát tanul a Lausanne-i református fakultáson. Itt újabb döntő találkozás vár rá. Teológiai licentiátusa témájául Szent Benedek művét és a nyugati szerzetesség kezdetét választja. Ahogy elmélyed a bencés szabályok tanulmányozásában, felmerül benne a kérdés: - vaj on Luthernek és Kálvinnak igaza volt-e, amikor elítélte a szerzetességet; vajon az imádság és a szemlélődés végett összejött közösség nem kiváló tanúságtétel a hitről és a természet- feletti Valóságról?

Roger Schutz lelkében együtt ébred fel a szerzetesi és az ökumenikus hivatás. 1965-ben, a "Fétes et Saisons" c. katolikus folyóiratnak a- dott nyilatkozatában Roger Schutz így vázolta fel hivatását: - Amikor 1940. augusztus 20-ánTaizéba jöttem, tudatában voltam annak, hogy idővel ezen a dombon szerzetesi közösség alakul. De csak jóval később láttam meg annak a ténynek a szimbolikus jelentését, hogy Taizé Cluny és Citeaux között helyezkedik el. Egyrészt, Cluny a nagy bencés hagyományt képviseli, a mindent humanizáló lelkiséget. Cluny a mérték, az egység, a látható közösségben megnyilatkozó egység szimbóluma. Cluny vonzotta aozkat az embereket, akik tudva vagy öntudatlanul is asajátbelsőegységüket keresték... Ezenkívül Cluny- ban élt a nagy folytonosság iránti érzék... A másik oldalon Citeaux, Pierre le Vénérable, Cluny apátja és a nagy Szent Bemát által lújjáélesztett közösség. Szent Bemátban már ég az a reform-szellem, amely a XVI. században tör fel. Visszautasít minden kompromisz-