A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
12 Miről ismernek meg bennünket ? Karácsony elmúlt,ezért illő, sőt időszerű, hogy máris készüljünk az új év új karácsonyára. Az ajándékok kiszemelésével, gyűjtögetésével, megvásárlásával, dugdosással, persze még ráérünk. Az adás, az örömszerzés, az igazi és tettetett szeretet kiáradásának napjával a kereszténység meghódította a világot. Akarácsony, mert szeretet, ellenállhatatlannak, leküzdhetet- lennek bizonyult. Van sok igazságabban, hogy minden szeretetben jelen van a kereszténység is. Még akkor is, ha nem keresztények, akik gyakorolják, élik és cselekszik a sze- retetet. Az is igaz azonban, hogy az emberek azért ünneplika karácsonyt, mert a többi emberek is ünnepük a karácsonyt. A kereszténynek azonban ennyi nem elég. Ennyi nagyon kevés. Az Ige testté lett. Ez akarácsony. A jászol gyermeke azért született, hogy meghajlon, s kereszthalálával meghozza nekünk az életet. Ez a karácsony. A jelek ugyanazok, amelyek voltak az apostolok idején; ragaszkodás az egyház tanításához, a kenyértöréshez (Oltáriszentség), az imádsághoz, mindenekfölött pedig az egyhitöek testvéri közösségéhez, amely egy szív és egy lélek. A szeretet közössége. Íme a karácsonyoktól karácsonyokig tartó közösség. Az Isten irántunk való szeretete bebizonyosodott Krisztus megtestesülésében, a megváltásban. Aki ezt hittel vallja, mint mi, keresztények, az megtalálja manapság is Istennek és szereteté- nek nyomait a saját életében és közös életünkben. Aki például észreveszi, hogy Jézus körüljárt jót cselekedvén. Azaz; személyesen tette a jót. Nemjártkörül ízléses ajándékokat osztogatva. A szeretetnek társadalmi jótékonysággá változása nagy fejlődés és nagy veszély. És ki a keresztény? Miről ismer- Veszély az egyén és a személyinek meg minket az emberek? ség számára. Megvalósíthatónak
