A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
20 ellene mondanak a Sátánnak, megvallják hitüket Krisztusban és engesztelő áldozatában. Azeucharisztiát illetőleg még szegényesebb tanításuk. Nem hisznekKrisztus valóságos jelenlétében, áldozati jellegében, kegyelemközvetítő hatásában, csupán jelképes megemlékezésnek tartják. A kenyér és bor semmiféle átváltozáson sem megy keresztül. Az Utolsó vacsora szertartása számukra csak annak jelképe, hogy részesülünk Krisztus isteni természetében, megemlékezünk szenvedéséről és haláláról, eljövetelének ígéretéről. A szentmiseáldozatot babonának minősítik. Ugyanakkor azonban az áldozás mind rendszeresebbé válik náluk. Erre vonatkozó tanításuk, hogy 1. az áldozás emlékeztet minket Krisztus engesztelő áldozatára, amellyel megváltott bennünket, 2. oktatás számunkra, hogy mennyire szükséges testünk-lelkünk számára az életet adó Krisztus fenntartó ereje, 3. hitünk által azt sugallja, hogy váljunk Krisztus természetének részeseivé, 4. szemünket Krisztus visszatérésének napjára irányítja, 5. egyesít minket Krisztussal és egymással, amikor Isten családjaként együtt részesülünk a Kenyérben és a Kehelyben, 6. biztosít minket arról, hogy Krisztus kegyes és irgalmas a bűnbánóhoz, 7. testünkre, lelkünkre gyógyító erő áradhat belőle, 8. cselekvésre és felelősségvállalásra szólít fel minket, mert senki sem veheti Krisztus Testének és Vérének jelképeit anélkül, hogy ne érezne sürgető vágyat arra, hogy az 0 kegyelmeit és ismeretét másokkal is közölje. Csoportokként és helyenként változik azonban az áldozás szertartása és a vele kapcsolatos tanítás, attól függően, hogy eredetileg milyen felekezethez tartoztak a hívek, és mennyire iskolázottak. Egyes helyeken áldozás előtt szünetet tartanak, amely alatt a hívek Istennek szentelhetik magukat és lelkiismeretvizsgálatot végezhetnek. Az áldozás gyakorisága is változik a hetenkénti áldozástól a néhány hónaponkéntiig. Néhol kovásztalan kenyeret használnak, másutt közönségeset. Azokat, akik "még nem születtek újra" figyelmeztetik, hogy kárhozatukra válik ha méltatlanul áldoznak. Némelyik csoportban még az átváltoztatás szavait is használják. Messze vannak azonban attól, hogy az áldozás központi cselekmény lenne istentiszteletükben. Egyes helyeken évente egyszer a lábmosás szertartását is megtartják.
