A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
I SZENT JÓZSEF <5 az, akinek mondják; - Tedd ezt és megteszi; aztán; - Tedd azt és azt is megteszi. Nem azért, mintha bármit megtenne, amire bárki biztatja.Hanem mert igaz ember, és tudja, hogy amit tennie kell, igaz dolog, igaz ügynek a szolgálata. S ha egyszer igaz ügyről van szó; habozás nélkül cselekszik. Egy védtelen asszony van a gondjára bízva, meg egy gyönge csecsemő. - Fogd a gyermeket és anyját, - mondják neki, és ez az álmában szóló hang egyazon hang az ő éber bölcsességének a hangjával. Fogja a gyermeket és anyját, s viszi őket a veszedelmek elől mindig oda, ahová kelL Minderről pár kurta mondat szól, éppen csak annyi, amennyi a szűkszavú tudósításhoz szükséges. - Fölkelt, fogta a gyermeket és anyját ... Megy velük Egyiptomba, visszatér velük Egyiptomból. Kapkodás, sietség, vita nélkül. Nyugodtan, nyájas komolysággal, mint a képeken. Ez a sok "MenekülésEgyiptomba" mind úgy "menekülés", hogy nyoma sincs rajtuk a menekülések pánikjának. Az egyszerű, néma, igaz emberből, aki többnyire a háttérben áll, vagy a szamarat vezeti, nagy, megnyugtatónyugalom árad. Ő az, aki mindig ott van, amikor tenni kell valamit. Ő az, akinek bízvást lehet mondani: - Tedd ezt, - és tulajdonképpen nem is kell mondani neki, nem kell a szájába rágni, a fülébe kiáltani; álmában megszólal egy hang, mintha csak egy föladat, egy kötelesség "testesülne "ezzé a testetlen hanggá az álmában, a lelkében, a szíve mélyén; s ő mindig meg is hallja ezt a hangot. Nem legyint rá, mint álomra, káprázatra. De azt se kutatja, honnét jön, ki szól. Neki elég, hogy hallja, mint a kötelességhangját. Mint a lelki
