A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
mennem a lányok közé. Megint füttyökkel fogadtak. - Ez valóban missziós terület lehet, Uram, - mondtam magamban. - De nem az én számomra. Es sose tanulom meg ezeknek a lányoknak a nyelvét. Bármit mondok, addig facsarják, amíg... Gondolataim azonban félbeszakadtak, amikor az üvegablak mögött álló leányra néztem, aki a munkák kiosztását irányította. Barátságosan mosolygott rám, majd felnevetett. - Ne törődj velük, - mondta gyengéden. - így fogadnak minden újonnan jöttét. Egy-kétnap múlva másra irányul majd figyelmük. Nagyon hálás voltam szavaiért. Alig tudtam róla levenni szememet. Úgy tűnt fel, minta valahol már láttam volna... Anapnagyonlassan telt, és mind Belső parancs... fájdalmasabb volt számomra a járás. Végül sántikálni kezdtem. Ez ismét rám irányította a leányok figyelmét, s mikor kikottyantottam, hogy Indonéziában jártam,ez méginkább felkeltette érdeklődésüket, ami napok után sem csitult le, mint egyébként történt volna. Gyakran kísértésem volt arra, hogy otthagyjam ezt amunkát, csak az üvegablakmögött lévő lány mosolygó szemei tartottak vissza. Egy hónap múlva végre meg mertem mondani neki gondolataimat: - Aggódok miattad. Te túl fiatal vagy, és túl szép ahhoz, hogy ilyen helyen dolgozzál... - O azonbannevetett egyet. - Igazában - mondta - nem rosszak ezek a leányok. Legtöbbjüknek csak barátra van szüksége, azonban nem értenek ahhoz, hogyan tehetnek szert barátokra. - Majd kis habozás után folytatta; - Látod, én keresztény vagyok. Azért jövök ide dolgozni... A lélegzetem is elállt csodálkozásomban, hogy misszionárius társra akadtam. Most hirtelenül visszaemlékeztem arra, hol láttam őtelő- ször. A kórházban. O hívott meg minket a sátoros gyűlésre. Elmondtam neki, mi történt velem, s hogyan jöttem én a csokoládégyárba, mint missziós területre dolgozni. Most tudtam csak meg, hogy őt Karolának hívják. Ettől kezdve együtt végeztük missziós munkánkat. Mivel én állandóan föl-alá jártam a leányok között, hog> a kész dobozokat összeszedjem, könnyen meg tudtam állapítani, melyik leánynak vannak problémái. Értesítettem erről Karolát, és ő négyszemközt beszélt a leánnyal, amikor az legközelebb hozzá ment a ökvetkező munkáért. Ilyen módon felfedeztünk még néhány leányt, akik hozzánk hasonló módon gondolkodtak. * (Föl ytatjuk)
