A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

27

tanúságnak nincs végeredményben pszichológiája, hanem csak teológiája, mely fényt vethet kérdésünk rejtelmeire. Ha mégis emberi életterünkből keresünk hasonlatot, csak úgy érthetnénk meg a fiatal kármelita esetét, ha példának egy anya, vagy egy szerető önfeláldozását vennénk. Itt ugyanis nem egy eszme, vagy meggyőződés nagysága váltja ki az áldozat dacát, hanem egy a jelenben élő, evilági személy személyes szeretete. A vértanúk esetében azonban nem egy ilyen evilági szeretet hat. Hacsak nem a hit szemével egy másik jelenlévő, valamiképpen evilági szeretet nem tönikfelbensőélményük- ben. Ennek a személyes szeretetnek tárgya mégis végtelenül több, mint emberi, mint testi perspektíváink számára jelen és evilági Személy. Ember és mégis az emberi erőt végtelenül túlhaladó; jelenés mégis isteni erejével időtlenül téren felüli; evilági és mégis egy másik világot reveláló... Egyszóval: - Isten és Ember egy személyben;- a megtestesült Isten, Jézus Krisztus. Vagyis a vértanúság élménye csakis abból a személyes szeretetből magyarázható, mely a vértanút Jézus Krisztushoz köti.

Ebből a tényből sok minden következik. Először is világos lesz, hogy egy emberi természetes eszme vagy érdekközösség, mely nem a személyes szereteten alapul nem nemzhet szenteket. A kultuszok közül is csak egy személyes Istent elismerő vallásnak vannak esélyei erre a kiváltságra. Mivel pedig a vértanúság benső rugója egy transzcendens isteni Lény szeretete, a kereszténység le he t a vértanúk igazi vallása, ahol a végtelenisten teremtményeivel a személyes szeretet viszonyában áll.

Akeresztény vértanúságnak azonban - éppen e személyes szeretet alapján - vanmégegy jellegzetes vonása; a vértanú halála az emberi személy egyedi halálának aktusát túllépi és részt vesz annak halálában, akinek szeretetét adta. Ehhez a vonáshoz elég legyen csak egy ábrázolást hoznunk: - A vértanúk hi teles aktáiban olvassuk, hogy mikor a római úrnő, Perpetua szolgálója, Felicitász a kivégzés előtt gyermekét a világra hozta, szenvedését nem tudta eltitkolni. - "Ha most jajgatsz és sírsz,hogyan tudsz majd a vadállatok előtt kitartani?" - kérdezi a római őr. A vértanú felelete biztos és számunkra- reveláló: - "Az amphiteáírum homokjánnem én szenvedek, hanem a Krisztus bennem". - A vértanú halálának keresztény szemlélete tehát ez: - ahogy Krisztus szeretetből meghalt az emberekért, az Őérte meghalok halála nem egyedi elmúlás, hanem részvétel Isten fiának vértanúságában.

És itt még tovább kell mennünk. Krisztus halála a keresztény tanítás szerint megváltói halál. Vagyis annak a végtelen értéknek