A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
7 r ARVA AZ ÁRVÁKÉRT® r r r A szülők kénytelenek voltak Jóskát és a többi gyermekeiket árvaházba adni, mert anyagi helyzetük miatt képtelenek voltak felneveltetésükről gondoskodni. Mivel az árvaház is anyagi nehézségekkel küzdött, a gyermekeknek nem sok játékuk volt. Mikor Jóska 17 éves lett, önként jelentkezett a tengerászeBfce. Ezzel búcsúzott szeretett tanítónőjétől: - Talán egyszer majd tehetek valamit a többi árváért, hogy jobb gyermekkoruk legyen, mint nekem volt... Nemsokára levelet írt tanítónőjének s megkérdezte tőle, minek vennék leginkább hasznát a gyerekek. A tanítónő egy rádió-gramofont szeretett volna a gyermekek részére. Ez azonban sokkal többe került, mint amennyi Jóska fizetéséből futotta. Arra gondolt, hogy gyűjteni fog erre a célra. Másnap jelentkezett a tábornagynál és előadta tervét. Felettese nemcsak helyeselte tervét, hanem ő adta az első hozzájárulást. A következőkét hónapot az egyébként szégyellős Jóska azzal töltötte, hogy szabad idejében végigjárta az embereket és lelkesen beszélt nekik arról, mily nagy örömet szereznek az árváknak adományaikkal. A gyűjtés eredménye 7 000 dollár volt. Ebből nemcsak a rádió-gram of ont tudta megvenni, hanem sok ruhát és egyéb ajándékot is. Az összeg egy részét pedig megtartotta, hogy abból később társasmulatságokat rendezzen a gyermekeknek. Nemsokára rá a tengerészek pékje hatalmas, száz fontos tortát készített, tetején egy repülő anyahajő másával. - Ezt az árvaház növendékeinek szántam... - mondta Jóskának. Egy faládába csomagolták és Jóska engedélyt kapott, hogy személyesen adhassa át az árváknak. Repülővel, majd teherautóval szállították A tortát •*
