A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
21 legkisebb gyerekmiatt nem mehetett a misére. Közben jó ebédet készített és el is felejtette az incidenst. A misében úgy látszik Andris is kapott egy kicsit több kegyelmet, mint máskor, az ebéd pedig fogához való volt. Úgy látszott elül a kitörő vihar. Az első kanál leves után Andris felállt, hogy sót keressen. Közben a könyökével leütötte a fazekat, melyben a levesben kifőtt zöldségek voltak. A szép fazék, ami egyébként értékes nászajándék volt, darabokban hevert a padlón s vége a zöldségnek is, amitpedig Andris nagyon szeretett.- Hát nincs szemed? Jaj, a szép fazikom?!- Neked meg nincs nyelved, hogy sótlan a leves?- Neked meg több nyelved van, mint kéne, hogy mindenért veszekedsz !- Oda van a varró kosaram, oda van a fazikom, oda van a ződ- ség is, hogy ilyen ügyefogyott embert adott nekem a jó Isten?!- Az ingen megnincs gomb, a levesben meg nincs só, hogy ilyen hebe-hurgya asszonyt adott nékem a jó Isten?! Szótlanul ették meg az ebédet. Utána olyan feszült volt a levegő, hogy Bandi nem érezte jól magát, vette a kalapját és kiosont a házból. De mindkettőjük természete olyan volt, hogy hamar felejtett s mire Andris gazda hazajött estére, a tó tükre olyan sima volt, mintha soha fel nem borzolódott volna. Az ember békülékeny, jó akarattal ölelte meg feleségét. Micipedigbékétadóanhajtotta fejét András vállára. De bár ne hajtotta volna! Mert a szél most hirtelen felkavarta a víz tükrét és veszedelmesen kavargott... Mici egy hajszálat látott meg Andris vállán. Fel- csipte az ujjával.- Hát ez meg mi? - Hát mi volna, egy hajszál!- De kinek a hajszála? - Hát csak az enyim lehet!- De biz nem a tiéd, mert ez hosszú!- Elég hosszú hajam van. - De nem ilyen hosszú?!- Hát akkor a te hajszálad, hiszen a vállamra borultál.- Az enyim nem! - Hát akkor kié?- Azt te tudnád a legjobbanmegmondani. Mertez női hajszál. A színe pedig szőke. Az én hajam pedig gesztenyebarna... Erre a gyanúsításra Andris fejét elöntötte a vér. S megtette, amit még soha, egy nyaklevest kent le a gyanúsító asszonynak. Erre Mici elbőgte magát, de a gyanús hajszálat, a bűnjelet markába szorongatva, kirohant a házból. S rohant, mint akinek a háza ég s meg sem állt anyja házáig.
