A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

6

karva a vérnyomot az ingén. De az is lehet, hogy miután letette a keresztet, hazament. Hogy nem várta meg, míg a százados fölkiált; - Ez valóban az Isten Fia volt! - Mert ő már tudta, neki nem kellett már bizonyság. Az ő testén már ott volt a bizonyság pecsétje. A kereszt, melyet együtt hordott Vele. És amely most már az övé is, elvehetetlenül.

Ismerkedés az Ismeretlennel

1.

Isten - mondjuk és köszönünk ezzel a szóval mint a vándor útközben köszön az idegennek. • Idegen, ismeretlenül is, de köszöntelek. - Nézz rám, hogy jobban megismerje!ekl

2.

Föl yó vagy és partjaidon járok. Horgászó botot tart a kezem. Küldj horgomra egy gondolatot, egy érzést belőledl - Vagy ránts be magadhoz, hogy habjaidban elmerül jek.

3.

Ház vagy, olyan mint a végtelen. Kapud ezer, melyiken hívsz át, hogy hozzád bemenjek? • Néha minden kapud zárt. El küldesz il yenkor magadtól? - Vagy csakazért küldesz el, hogy tudjam hiányodatés sietve visszajöjjek?

Csak egy ujjal ints hogy maradjak. Maradok és nem megyek el tőled. S ha útnak küldesz, elviszlek magammal. Egybelátjuk a világot, egybelátunk tekinteted alatt együtt, mindent.

4.

Egyik szemed a nap. Itt fénylik mélyen bennem.

Másik szemed a hold. Lámpás éjjeimben.

5.

/

Úgy érzem, hogy a szemed néz, néz és a szemed tekintete puha bársony.

De meleg tükör is a szemed. Milyen öröm, hogy szemed végtelen tükrén

csöpp önmagam is látom!

(Cser László,S.J.)