A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
48 lemző vonásait, ezért tanulságos számunkra is. A reménység alapja az egyetlen igaz Istenbe vetett hit. Azért remélt Izrael az igaz Istenben, mert megtapasztalta földi, fogható dolgokban, eseményekben, hogy Ő mindenható és végtelenül irgalmas, jóságos és hűségesen megtartja ígéretét. Ez a reménységünk alapja is. Mert nincs két Isten a szentírásban; az ószövetségi Isten, akiföldies, földi reményeket támaszt; és az újszövetségi, a lelki, és örök reménységek Istene. Ugyanaz a mindenható, végtelenül irgalmas, jóságos és ígéreteihez hűséges Isten ami Atyánk. Mert O ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Ma minket akar felemelni a földies, földhöz tapadó reményeinkből az isteni reménység magasságába, hogy a bűneinktől való szabadulást, és az örök életet reméljük. Ugyanaz a jó Isten, aki az ószövetségi néptől feltétlen hitet, rendíthetetlen bizalmat kívánt az ő ígéreteivel és gondviselésével szemben, és engedelmességet parancsai iránt, az ma tőlünk is elvárja ugyanazt. Ezért tette magáévá az egyház az ószövetségi próféták imáit, a zsoltárokat, mert azok fejezik ki legmélyebben, legmegrázóbb szavakkal az emberi szívben lakozó rendíthetetlen bizalmat a jó Istennel szemben. A nagy német filozófus, Kant, nem vallási tekintély számunkra, de olyan tanúságot tett a zsoltárokban kifejezett reménység mellett, hogy az figyelemre méltó. Ezt mondta ugyanis: - "Életemben sok ezer könyvet olvastam, deazokközül egyiknek a mondata sem vigasztalt meg annyira, mint a 22. zsoltár everse;... "az Úr énnékem pásztorom, nincsen semmiben hiányom... - Ha járok is sötétlő völgyeken, nem félek semmi bajtól, mert te ott vagy velem. A te pásztorbotod, bizakodásom nékem ott... " BOLDOG DUCHESNE PHILIPPINE MONDÁSAIBÓL: A keresztet választottak, nem a dicsőséget; a szegénységet, nem a gazdagságot; az Isten akaratát, nem a sikert. * Vegyük magunkra a keresztet és bízzuk Istenre, hogy milyen hosz- ssúra, vagy milyen súlyosra szabta a szenvedést. * Hogyan panaszkodhatnánk! Hisz Jézus itt van az oltáron! Csak Érte akarok élni, Aki értem él a tabernákulumban. Milyen édes as Istennek szolgálni minden jutalom nélkül, és minden erőfeszítés árán!
