A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

LELKI EGÉSZSÉG - VALLÁS - HIT

EGY LEVÉLBŐL: A társadalom egészséges I el ki fejlődése a gondom. Nem vagyok hívő ember, de úgy találom, hogy a nagy kulturvoll ások messze felülmúlják a modern lélektani irányokat mélység szempontjából. Bibi iaolvasás és hittan helyett a vallások lélektanának • és nem történelmének - tanulmányozását vezetném be.

VÁLASZUNK: |t Tudunk róla, hogy vannak lélekelemző iskolák,

melyek a gyógyulási folyamatot nem tekintik befejezettnek addig, am iga beteg meg nem találta "istenét". Azonban kételkedünk abban, hogy a lélekgyógyászok, a történelmi vallások és a kinyilatkoztatás ugyanarról az Istenről beszélnek.

Először is, a lélekgyógyászat nem hivatott arra, hogy az Istenről tegyen kijelentéseket. Csupán annyit kíván megállapítani, hogy a lelki tartalmak - vágyak, érzelmek, törekvések, stb. - harmonizálása nem éri el teljes egyensúlyát addig, amíg ki nem épül a személy - egész kapcsolata az Abszolúttal, az "istenivel". - A lélekgyógyász szemében egészséges ember azonban nem azonos a bűnétől megváltott emberrel; az "isteninek" személyes életében helyet juttató ember még nem föltétlenül érzékeny a maga-nyilvánító és önközlő Isten iránt.

Az igaz, hogy a vallásos élmény mindig összekapcsolja az embert saját lelke mélyebb rétegeivel, de ez még nem biztosítja a kapcsolatot az élő Istennel. Az isteni jelenlét élménye, - az ámuló csodálat, félelem, függés, bizalom érzése - lehetnek rendkívül értékes és lelket gazdagító emberi tapasztalatok, de vannak, akik hallucinálást előidéző vegyszerek segítségével próbálnak hozzájuk jutni. Egyszóval az élmény még nem bizonyíték, hogy az élmény "istene" valóságos, élő és igaz.

A lélektan csak akkor mondhatna ítéletet a vallásokról, ha a vallások pusztán lélek-szabályozó jelkép-rendszerek vagy lélekgyógyászati módszerek volnának, vagy a rejtett lelki mélységek felkutatására