A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

A3

sem) kifejezést. De éppen a "nehéz olvasás" miatt kell a szöveget autentikusnak tartanunk,* ez alapvető szabály az exegézisben. Itt most nem térünk ki arra a problémára, hogy Jézus közelinek vélte a pa- rúziát vagy sem, stb. A lényeg most az, - és ezt akarjuk kiemelni, - hogy a szöveg világosan elkülöníti a Fiút az emberektől és az angyaloktól.

Végül egy másik fontos szöveg Máténál és Lukácsnál, amely "jézus hálaadását " rögzíti (Hymnus jubilationis). Azt a Szent Jánosra emlékeztetőujjongó imát, ahol Jézus az Atyához való egészen sajátságos benső viszonyát nyilatkoztatja ki;

"Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura,

Mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,

Es a kisdedeknek jelentetted ki;

Igen, Atyám, így tetszett neked.

Mindent átadott nekem Atyám;

Senki más nem ismeri a fiút, csak az Atya,

És az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,

Es az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni".

Erről az evangéliumi részletről sokat írtak az exegéták. Egyesek kétségbevonták azt, hogy Mátétól, ill. Lukácstól származik; inkább Szent János stílusára emlékeztet, stb. P. X. Léon-Dufour több neves kritikussal együtt elfogadta autenticitását. Jézus itt világosan tudtunkra adja, hogy egészen sajátos viszony fűzi az Atyához. (A történész eddig megy el. A teológus, Szent János nyomán, pontosan meghatározza ennek a viszonynak a mibenlétét.) (Folytatjuk)

VALLOMÁS

KSnnrnS szememmel íz érre tekintek, s azúrkék fátylára sútét világomból szürkés-fekete életképet vetitek. Elmerengve nézem .,.

... ■ ébred, ébred bennem á megismerés, a tudat, a fájdalom,

majd némán felzokogva égre száll a szó: bánom!... bánom Uram, bánom...

ti fájdalomtól könnyes szememből örömkönnyek hullnak: —

Fekete életűtam eltakarja fehér galamb, fehér leplet húzva,

melyen véres betűk piros vigaszt Írnak: .... kereszt irgalmából fakadjon bocsánat!”

(Kancsár Lajos)