A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
15 jük életét megmenteni... Nem tudom elmondtam-e neked annak idején? Mikor említettem neki, hogy élete veszélyben forog, azt mondta: - Doktor úr, az asszony élete olyan, mint a katona élete. Ha kell odaadja életét hazájáért és népéért. Ha kell, meg is hal. Hát ha az én kicsikémnek kéne meghóni azért, hogy én élhessek, inkább én megyek. Doktor úr, ne törődjék maga énvelem, mentse meg a kicsikémet. .. - Hát így volt, ő elment, de a Jóska gyerek itt van...- Bár mindkettő megmaradhatott volna, - sóhajt a pap.- Bár, - mondja az orvos... De nem volt semmi lehetőség. Ha az asszonyt mentem meg, meghal a gyerek. Ha a gyereket mentem meg, meghal az anya... Borzasztó egy ilyen eset a mi prakszisunkban... De adódik így is... Hiszen emlékszel, annak idején, sokat tanakodtunk erről...- Emlékszem... Magam is bújtam a morálist, hogy mi is legyen a teendő... Bizony, kevés ilyen asszony van a föld tekén...- Azt te csak úgy gondolod... Nem is hiszed, hogy elég sok van. En mint orvos, mondhatom neked... Persze ez nem átlag... Erős kivétel. Igen sok persze élni akar inkább. Mit haljak meg énmeg?- emlékszem egyre... Ez csak egy teher volt bennem. Én nem akartam. Lett. Hát lett! Ha nincs más, inkább én akarok élni!- Ja, bizony, - vág közbe a pap. - Az élet olyan, mint egy folyó. Gyávák és hősök sodródnak benne... A Jóska gyerek hősies lelkű egyszerű emberek sarjadéka. Vajon, mi lesz belőle? Olyan lesz-e, mint apja, meg anyja? Vagy mint az átlag?- Én azt hiszem, hogy vér nem válik vízzé, - szentenciázta a doktor.- Honnan tudod? - kontrázta meg a pap. - Sokszor bizony nemcsak vízzé, de pocsolyává is válik!- No idehallgass! - replikázik az öreg doktor. - En pár hónapja beszéltem a gyerekkel. Elmondtam neki születése körülményeit. Gondoltam, meglett férfi már, jussa van hozzá, hogy tudja. A fiú először megdöbbent. Kiserkent a könny a szeme sarkán. Aztán csak annyit mondott: - Köszönöm, doktor úr, hogy elmondta. Nem akarok soha méltatlan lenni szüleim hírnevére!- No, ez jó jel! Ez igen jó jel! - mormogta megindultan a pap. AzótaÁrya Jóska is ott pihen apja és anyja mellett a lőcsfalvi temetőben. Élt 27 évet, árulja el a sírfelírás. De arról nem beszél, hogy hogyan is került ilyen fiatalon hősies lelkű szülei mellé. De beszél !
