A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
42 egy felirat, mely két albánói püspökről emlékezikmeg. Sokkal többször történik említés már a 3. század végétől a presbiterekről, a papokról. A sírfeliratokból tudjuk, hogy a papok a pápa közvetlen munkatársai voltak, ők álltak a város 25 egyházszervezeti egysége, titulusa élén, más fontos hivatalokat is viseltek. Pl. éppen itt a Szent Kallixtus katakombában volt eltemetve az a Maximus nevű presbiter, aki Fabianus és Cornelius pápa éveiben élt és akinek Ciprián ismételten levelet írt. Ugyancsak itt pihent Dionisius papnak és orvosnak a teste, amint ide a Szent Kallixtus katakombába temették aváros több titulusának a papját is. Tehát püspök, pap, diákonus. Az 5. század- tólkezdve már alszerpapokat is temettek, de találunk sírfeliratokat, amelyek azt tanúsítják, hogy az illető sírban akolitus, ill. lektor teste pihent. De kik lehettek azok a szüzek és gyermekek, akikről a sírfeliratok úgy emlékeznek meg, mint Istennek szentelt személyekről? A katakombák sírfeliratait tanulmányozva azt is megtudjuk, hogy milyen volt az őskeresztény társadalom. Össze tudjuk állítani a rokonság, a családi kapcsolatok rendjét, hiszen a sírfeliratok rokonokról, szülőkről, hitvestársakról, komáról, sógorról, gyermekről, dajkáról tesznek említést. Egyes matrónáknál kiemelik, hogy az illető csak egyszer ment férjhez, egyes férfiak sírján azt találjuk, hogy hajadont vett feleségül. A Parthenos szó, "szűz" annyit jelent, hogy az illetőlstennek szentelte magát. Az úr és szolga megkülönböztetés nagyon ritka. A dominus, "úr" szót csak kevés sírkö- vön találjuk, inkább csak püspök, vagy más egyházi méltóság neve mellett, mint különleges tisztelet kifejezését; vagy közeli rokonok tisztelik meg kedves halottukat evvel a szóval. A "szent" szó azt jelenti, hogy az illető elhunyt megkülönböztető tiszteletet érdemel. Ahhoz képest, hogy a katakombák eddig ismert feliratainak a száma több mint 20 ezer, igen kevés azoknak a feliratoknak a száma, amelyek foglalkozásról, mesterségről, katonai, vagy polgári fokozatról tesznek említést. De a 4. és 5. században készült feliratok már megörökítik az utókornak az elhunyt hivatalát, rangját is. Az üldözés vihara elmúlt, ahogyan mondani szokták, normalizálódtak az állapotok és a családok azt is fontosnak tartották, hogy halottaik rangját, kitüntető állását a sírkövön megörökítsék. Ha valaki kisétál Róma köztemetőjébe a Campo Veranóra, a szokásos parcellák helyén többemeletes sírpalotákat talál. Ezeknek a modern épületeknek a művészi ízlése vetekszik bármelyik villanegyed beton és üvegremekével. Tágas, levegős, napfényes folyosók, derűs színek és szinte minden sírfülke előtt állandóan égő lámpácska, ren
