A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
37 tölteni, azt súgta a fülébe, hogy ne búsuljon, mert neki - János pápának - is ez a baja. Ez az egyszerű ember világra szóló meglepetést tartogatott a tarisznyájában. 1959. január 25-én alig pár hónappal megválasztása után, minden megbeszélés és minden előkészítés nélkül, egy hétköznap reggelén kijelentette, hogy összehívja az általános zsinatot. A Vatikán kúriai vezetőit rémület fogta el és amikor bementek hozzá, hogy megkérdezzék, tulajdonképpen mit is akar a zsinattal, odalépett az ablakhoz, kinyitotta és azt feleltet - Ezt akarom, ki akarom nyitni az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be az egyházba... A világsajtó szétkürtölte a hírt és a visszhang a legjobb magyarázat szerint is nagyon hűvös volt, mind katolikus részről, mind nem katolikus részről. Senki sem értette, hogy mikor, hogyan és miért lesz a zsinat. Egyedül biztos csak az volt, hogy lesz. Májusban megszületett az előkészítés elő-bizottsága. Közben, mint erőpróbát lejátszották Róma városának a kis zsinatát, hogy mintaképül szolgáljon, de annyira szögletes és megrendezett volt, hogy még a papok sem nyilváníthatták ki véleményüket. Erre anémetpüspökökkijelentet- ték, hogy ha az általános zsinat is ilyen lesz, akkor ők protestá- lásképpennem vesznek részt rajta. A mozgás azonban megindult. Pár hónap múlva minden püspök és minden katolikus egyetem felhívást kapott, hogy terjesszen fel minden kérdést, amelyekről tárgyaim szeretnének a zsinaton. Hamarosan 10 nagy nyomtatott kötet gyűlt össze és megindult az adatok feldolgozása. 1959. december 14-én XXIII. János pápa 8 új kardinálist nevezett ki. Köztük volt egy görnyedt hátú, majd nyolcvan éves aggastyán, aki élete alkonyán újra fog éledni és a jövendő zsinat csillaga lesz. Senkit olyan lenyűgözve nem fognak hallgatni a zsinat nagy termében, mint őt. Az öreg szerzetespap, akinek semmi jogcíme sem volt, hogy kardinális legyen: Bea Ágoston, a Biblikum volt rektora és XII. Pius pápa volt gyóntatója.
