A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

34 tok sorába, hanem szem ügyre kell venni azt is, hogy miben külön­bözik tőlük; csak így tűnik fel, hogy az értelmesség nem tartozik az állat lényegi vonásai közé, viszont pontosan ez jellemző az emberre. Hasonlóképpen, az isteni üzenethordozók összehasonlítása nem re­kedhet meg a hasonlóság észrevételénél; éppen a különbségek meg­figyelése mutatja meg, hogy Yáhvé prófétái nemcsak kiemelkednek a révültek sorából, hanem jellegzetes vonások különböztetik meg őket a többitől. (Ennek a ténynek a magyarázatát nem adja meg a vallás­tudomány; saját magán túlra utal; megnyitja az utat a hit-nyújtotta magyarázat felé). Miben térnek el Yáhvé prófétái a környező népek isteneinek prófétáitól? A révültek válaszai annyira rövidek, titokzatosak, hogy minden hely­zetben igazak maradnak; legtöbbször alig mennek túl egy mély em­berismerettel rendelkező okos ember bölcs tanácsain. A titokzatos emberimélységeketmegsejtetővagy feltáró mondás egy ősi bölcses­ség, mély emberismeret és a szembenálló személybe beleérzés út­ján szerzett belelátás találkozásából születik. De természetfeletti alig van benne (bár Isten ilyesmit is felhasználhat kegyelmeinek köz­vetítésére és akarata megismertetésére); kinyilatkoztatásnak nem nevezhető, legfeljebb az ember lelki mélyéből feltörő emberi tapasz­talatnak, rejtett természeti erők tudatbatörésének. Akárhogyan is vizsgáljuk ezeknek a kiérzőknek a válaszait, nem állíthatók egy sor­ba a mózesi hit prófétáival. Hiányzik náluk az egész nép történelmét átfogó, Istenben-látó szemlélet; az egyén sorsát és hivatását is eb­ben a szemléletben fogják fel. A primitív vallások "isteni üzenetei" semmit sem árulnak el az istenség kilétéből, és semmit sem szól­nak az Istennek az emberiségre vonatkozó átfogó terveiről, sem az egyes népek, sem az egyének szerepéről. Márpedig pontosan erre vonatkoznak a zsidóság prófétáinak üzenetei; az üdvösségterv kinyi­latkoztatásai. Megfigyelhetünk még más különbséget is a többi népek szent fűztől fűtött látnokai és a zsidóság prófétái között. Az előzőek látomásai technikákon, elragadtatást előidéző módszereken alapszanak; ilyen állapotokban a rend, a közjó, a józanság által lefojtott erők robban­nak ki és tombolják ki magukat, Ezzel szemben a próféták abölcses- ség, az Istenország-építés megtestesítői, a nép élő lelkiismerete és vezetői voltak. Szavuk az emberi cselekvés isteni átvilágítását, Isten ítéletét hozta. A harmadik különbség is fontos. A primitív vallásokban az ember

Next

/
Thumbnails
Contents