A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

30

Szsder Mihály, S.J.

fl zsák is megtalálta a maga foltját

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

Tóth gazda igen nagy gondokban volt. Fia, az egyetlen, már lassan az öreg legények sorába lépett.- Az anyjuk is gyengül, én is öregszem, fiatal asszony kén’ a házhoz. De ez a fiú olyan, hogy a mi falunkban sohasem fog a párjára találni! Mit is kén’ csinálni, - így morfondírozott magában.

Aggodalmának volt is fundámentuma, mert bizony egyetlen fiúk, a Lukács, egy kicsikét félresikeredett. Nem mintha mulya lett volna. Inkább csak együgyű, ami igaz, nem messze esik a mulyaságtól. De inkább testi, fizikai adottságai miatt. Úgy hogy még a legcsúnyább leányzó sem mert arra gondolni, hogy Lukács oldalán sétáljon az Úr oltára elé. Igaz nem sok hibája volt. Csak kettő, de az alapos. Az egyik, hogy túlságosan rövidlátó volt, amin a szemüveg sem segített. így csak Vakvarjúnak csúfolták már iskolás kora óta. Öt lépésről neki minden leány egyforma volt. Talán azért is nem tudott eddig választani magának. A másik hibája azt volt, hogy olyan széles volt, mint amilyenhosszú; ezért hordónak csúfolták, s ha valaki hívta,nem azt mondta neki; héj, gyere ide!, - hanem - héj, gurulj ide!, mert a lábai is rövidek voltak.

Kemencéden, a másik járásban éltGöce Imre uram, aki szintén nagy gondokban volt. Most is éppen ezen tárgyaltak az anyjukkal. Volt egyetlen lányuk, a Julcsa. Bizony már a vénlányok sorába lépett, de eddig nem kereste senki párjának egész Kemencéden. Mégha vagyonosabb lett volna. De Göcéék csak olyan szegény gazdának számítot- Mi lesz evvel a mi Julinkkal? - sóhajtott az asszony.- Ebben a faluban nincs legény, aki elvenné. Máshová meg nem járunk. Nincs hová menni. Se barát, se rokon, más faluban...

Bizony Göce Julcsa nem tartozott a szép lányok sorába, sőt határotak.