A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

18

tesszük. - Tehetségem szerint segítek a szenvedőkön. - Érdeklődőket, keresőket szívesen felvilágosítok. - Anyagi viszonylatban is komoly segítséget nyújtok az Ínségeseknek, ha módomban van. - Házastársammal szemben fokozottan finom és udvarias leszek szóban és tettekben. - Gyermekeimnek többször adok külön időt a pozitív nevelésre, a szeretet fokozására, - Szüleimmel, rokonaimmal, szomszédokkal igyekszem a megértő, emberséges viszonyt fenntartani. .. stb.

Nem minden kornak és nem min- 12. A szolidáris szere• den társadalomnak sikerül az Is- tet világa. ten országát fölépíteni, megszilárdítani, vagy továbbfejleszteni. Ez nem feltétlenül az erőtlenség jele, bár valaminek hiányára mutat. A keresztények szeretete nélkülözte a teljességet és a kiáradó dinamizmust. Ha a szolidáris szeretet világát valóban meg akarjuk oldani, akkor elhatározásunkhoz, erőnkhöz, az erre inspiráló és a munkánkat kisérő kegyelemhez feltétlenül hozzá kell kapcsolnunk a helyes körültekintést, a kellő találékonyságot, okosságot, a kiáradó dinamizmust.

Erőnk teljes tudatában a szolidáris, - egymást védő, egymás jólétéért közösen összedolgozó szeretet gazdagságába vonjuk ma a kisebb-nagyobb közösségek tagjait.

Elsőrendű feladatunk ma a közösségekben a szolidáris szeretet légkörének és életének kialakítása, amelyben a közösség egyéneinek egybedolgoz ás a mindenki javára mérvadó, sőt döntő jelentőségű.

Az első keresztények lendületében mindezt megtaláljuk. Ők reálisan fogták meg a szeretet világát és a legtermészetesebb közösségre építettek; a családra, az otthonra. "A kenyértörést házanként végezték" (Ap. Csel. 2,46). Hogy itt nemcsak ismerősök és egyenrangúak jöttek össze, azt bizonyítja Szent Pál korholása az egyeseknél becsúszott hiba miatt, hogy a gazdagabbak zavarba hozzák a "szegény- sorsúakat" (1 Kor. 11, 22). Mégis inkább elmondhatták róluk: - "A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Nem is akadt nélkülöző közöttük" (Ap. Csel. 4,32).

Ha a szolidáris szeretet világát akarjuk megoldani, akkor a családoknál és a szomszédoknál kell kezdeni "házanként". Mi ugyanis nem a levegőben elképzelt szeretettel akarjuk Isten országát építeni, hanem a reális, a valóságos, az életben megélt, megvalósult jóságnál. Ez pedig a családok, a szomszédok, akülönféle közösségek, a munkahely vonalán fekszik.