A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

16

ványok köntösét húzgálja, hogy segítsenek már, könyörüljenek már rajta, mentsék meg már ezt a habzó szájú fiút. Azok azonban "nem tudják" meggyógyítani; pillanatnyilag nem érnek rá kellőképpen "i- mádkozni" hozzá. Vitatkoznak, ahelyett, hogy imádkoznának és gyógyítanának. Érvelnek, a hitről, ahelyett, hogy gyakorolnák. Szavakkal igyekszenek cáfolni, ahelyett hogy tettekkel bizonyítanának.

Ott is hagyja őket a tömeg, mihelyt meglátja a közeledő Jézust. Eléje sietnek, üdvözlik; Jézus pedig azt kérdezi; - "Miről vitatkoztok velük". Hirtelenében senki sem válaszol, mert hiszen nem is olyan könnyű megmondani, min vitáznak; a lényeg már bizonyára rég elsikkadt, ha egyáltalán volt, és már rég csak a szavak tornája, az érvek és ellenérvek meddő tekergetése folyik. Válasz helyett azonban, megszólal az ördöngős fiú apja. Az, akit nem elégítenek ki a szavak, akinek tettek kellenek, akinek valóság kell; - "Mester, elhoztam hozzád a fiamat... "

Elhoztam, itt van előtted. Itt szenved, itt kínlódik. "Kértem tanítványaidat"; de vitával még senkit sem gyógyítottak meg, -érvektől még egyetlen inaszakadt nem kezdett járni. Hogy minden lehetséges annak, aki hisz? Nem az én dolgom, hogy ezek az írástudókkal vitatkozó tanítványaid hogyan hisznek, képesek-e hegyeket mozgatni a hitükkel, vagy sem, és mekkora hitük, mustármagnyi,-e, vagy sziklányi. Én csak azt tudom, hogy az én hitem gyarló és ingatag is; -"Hiszek!" és a többit Tőled várom: - "Segíts a fiamon, és segíts rajtam. Akkor is, ha egy percig olyan lesz, és olyanok leszünk, "mint a halott". Akkor is, ha többen, sokan, akár mindnyájan, elsősorban ezek az írástudók itt azt mondják ránk; - "Meghalt".

Mert elég, ha megfogod a kezét, a kezemet, a kezünket; "kézenfogva fölemelsz, ésfölállunk", és elindulunk holtunkból az életünkbe.

jiiórus széni 'Öantás Uuntora

Már kegyvesztetté lett az anglikánná vált királyi udvarban, VIII. Henrik megfosztotta lordkancellári tisztségétől, midőn egy régi adósával találkozva, kérte ettől a kölcsön adott összeget. Az adót fizetés helyett azt a jó tanácsot adta Mórásnak, hogy „memento morieris!’’, azaz: Gondolj arra, hogy meg fogsz halni! Mó- rus Tamás egy szellemes szójátékkal válaszolt: .Jiemento Móri oeriel- (Gondolj Mónié pénzére.)