A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

7 detjük, hogy Krisztus feltámadt halottaiból, hogyan állíthatják néhá- nyan közületek, hogy nincs föltámadás? Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiába­való a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek. Sőt még Isten ha­mis tanúinak is bizonyulunk... Ha csak ebben az életben reményke­dünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél. Ám Krisztus föltámadt halottaiból, mint a holtak zsengéje.. (lKor. 15.) Krisztus győzelme a bűn és a halál felett tehát hitünk alapja és re­ménységünk támasza. Ez örömünk forrása is. Az öröm annak a jele, hogy az élet sikerült, tért hódított, diadalmaskodott. E bergsoni megfogalmazásból indul ki P. Huby, amikor a Filippiekhez írt levél 4. fejezetének szavait magyarázza: - Örvendjetek az Úrban szünte­len! ... - A keresztény öröm, - írja P. Huby - a fénynek megnyílt és a kegyelemnek kitárult lélek ragyogása, kibontakozása... Ha a keresztény örül, ez annak a jele, hogy a hit és a remény diadalmas­kodott benne am áll asz tó kétely és a csüggesztő pesszimizmus fölött; az isteni élet növekszik és ez a belső növekedés az ember külsején is meg akar nyilatkozni abban az alázatos és vidám büszkeségben, mely Isten mellett tesz tanúságot és dicsőíti őt. Az öröm, mely Chester­ton szavai szerint "a keresztény ember óriási titka", a fejlődésben lévő lelki élet természetes gyümölcse... A keresztény öröm tehát a lelki növekedés gyümölcse. Nem érzéki eredetű, nem hangulatkérdése, nem azonosítható a gyönyörrel, vagy azzal az érzéki természetű "ferveur"-rel, elevenséggel, amelyet pl. egy Gide hirdet. Annak az isteni életnek kivirágzása ez, amelyet a feltámadt Krisztus lelke bontakoztat ki bennünk a hit, a remény és a szeretet hármas-egy aktusában. Krisztus evangéliuma örömhír és az örömet az ő áldozata szerez­te meg nekünk. Szent Lukács evangélista különösképpen kihangsú­lyozza, hogy Jézusnak, az Üdvözítőnek eljövetele örömet hoz az em­beriségnek. Sokan örülnek születésekor; amikor Mária Erzsébethez látogat, az Előfutár megremeg örömében anyja méhében; Mária Magnificat-jaörömének; Jézus születésekor angyalok hirdetik a nagy örömet mindennépnek. Jézussal elérkezik az Isten országa. Keresz­telő Sz. Jánost elragadja a Jegyes hangja; a tanítványoknak most nem kell szom őrködniük és böjtölniük, mert velük van a Jegyes; még az üldöztetés is örömet jelent Jézus tanítványainak. A tanítvány okmeg­osztják az Üdvözítő örömét abűnösök megtérése miatt; ajó Pász­torral együtt örvendeznek az elveszett bárány megtalálásakor. Jézus maga örömtől ujjong, hogy az Atya kinyilatkoztatja kettőjük titkát a

Next

/
Thumbnails
Contents