A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
6 igazában megalapoz ott ez az üzenet, manapság különösen fontos szereppel ruházza fel a kereszténységet. A szorongás lett úrrá a mai embereken; mindenfelé a "semmi" kí- sértete jár és a pesszimizmus, az élet abszurditásának filozófiája a divatos filozófia. Nem akarjukmegmosolyogni ezt a filozófiát, amely tiszteletreméltóbb, mint egy bizonyos naív optimizmus; azok derűlátása, akik ugyanúgy hitetlenek mint emezek az egzisztencialisták, és mégis - tudva ezt, hogy az egyes ember és az egymásra következő generációk a semmibe hullnak - mégis valami önáltató optimizmussal ünnepük az emberi haladást. Az emberi életben - a halálra- szánt-lény szituációjában valóban sok a tragikus; a történelemben igen sok formában szétárad a rossz, semhogy ez a naív optimizmus megnyugtató világszemléletet adhatna. Mindjárt szögezzük le, hogy a keresztény hit sem zárja ki a szorongást és egy bizonyos tragikus életérzést. Emmanuel Mounier szavait idézzük: a bűnről, a megváltásról és a helyes értelemben vett eleve-elrendelésről szóló tanítás nem kedvez egy bizonyos "polgári optimizmusnak". Semmi sincs oly távol egymástól, mint a nyárspolgári szellemi kényelem, és a keresztény élet. Sőt azt is mondhatjuk Kierkegaard-dal, hogy a hívőnek át kell mennie akétségbeesés éjén is, hogy eljusson az új életre. Ahogy a dán filozófus hangsúlyozza, a kétségbeesés nem valami egyszerű állapot, hanem több dimenziójú valóság. Nem vágyaink fiaskója, nem az önző élvezethajhász ás csalódása ez, hanem annak a szellemnek gyötrelme, amely érzi a végtelen hívását és ugyanakkor minden véges létezőnek elégtelenségét. A személy sóvárog az Ab- szolútum után, a teljes lét után. A kétségbeesés nem célpont, csak átmeneti állomás. "Aki teljes leikéből, teljes elméjéből kétségbeesik, az megtalálja az örök embert" - írja Kierkegaard. Az egzisztenciális kétségbeesés egész létünket eldöntő választás elé állít bennünket: - "Az ember nem eshetikkétségbe anélkül, hogyne választaná a választást", - írja ugyancsak Kierkegaard. A hívő ember végül is az élő Isten titka előtt kapitulál. Ez tulajdonképpen az evangélium szavának filozófiai átfordítása; - "Aki elveszíti életét énérettem, megtalálja azt". Kierkegaard-nak ezt a mély, kissé túlzó megfogalmazását most fordítsuk át teológiai nyelvre és egészítsük ki némiképpen. A keresztény élethalál és feltámadás Krisztusban. Hitünk alapja, reményünk támasza és örömünk forrása az, amiről Szent Pál ír korintusi híveinek: - Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam; Krisztus meghalt bűneinkért, amint az írás is mondja. Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az írás szerint... Ha tehát azt hir
