A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

35

fog ez fejlődni? Csak Isten. Egyedül az Övé minden dicsőség...

Nemsokkal ezután üzenetet kaptam Vilmostól, hogy sürgősenbeszél- ni akar velem. Hallott ugyanis arról, hogy a kivégzettek felajánlhatják szemüket egy vak egyénnek, aki esetleg ezáltal visszanyeri látását. Vilmos arra kért, tegyek intézkedéseket ennek érdekében az orvosnál. Meg is tettem.

Többször egész közel ért már Vilmos a kivégzés kitűzött idejéhez, de szinte az utolsó pillanatban mindig elhalasztották. Valakitől azt hallottam, hogy a kormányzó lelkére nagyon ránehezedett a felelősségérzet a kivégzések miatt, s szívesebben vette volna, ha ezt egy szakértőkből álló bizottság döntötte volna el.

Vilmos társa számára, akivel együtt volt a siralomház zárkájában, eljött az idő. Ez az ember is Krisztushoz tért, és feltűnő lelki béke és önuralom áradt róla. Mindketten megkérdeztek engem, hogy befogadhatom-e őket egyházközségembe, jóllehet a siralomházban vannak. Megkérdeztem híveimet. Azok beleegyezése után, nagyon megható volt a rabok öröme és hálája.

Megint levelet kaptam Vilmostól, aki most már egyedül volt a cellában.

... Ez az én órám. Érzem mind elmémben, mint testemben és lelkemben. Lehet, hogy Isten azt akarja, menjek haza Hozzá, és halálom által többet tegyek, mint életemben tettem. Ha halálom óráján megmutathatom néhány embernek, hogy az Isten szeretete a legalacsonyabbra süllyedtet is eléri, s hogy O a siralomházba éppúgy eljön, mint bárhová máshová, akkor megtettem, amit Isten kívánt tőlem, és én boldogan távozom...

... Más szavakkal kifejezve: - Életemben oly sokszor elhagytam Istent, hogy O esetleg jobbnak tartja, ha nem élek tovább. De most alkalmat adott nekem arra, hogy bebizonyítsam szeretetét. Ha abban a pillanatban valaki csak egy szikrányit is lát bennem Krisztusból, akkor minden erdemes volt. Imádkozzék értem, hogy azon az estén le tudjam győzni a test félelmét és vidám lélekkel tudjak hazamenni Hozzá. Szívem, lelkem és elmém legyen Krisztusnál abban az órában. Mindnyájunknak az órája eljön, ez az enyém, és én elfogadom. ..

Elérkezett az utolsó este. Mikor megérkeztem a börtönbe, Vilmos első szava ez volt:... Elhozta magával az orvosokat a szememért? ... Megnyugtattam, hogy az orvosok készen állnak.

Amikor a kivégző fülke felé mentünk a börtönőrrel, észrevettem,