A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
23 hogy lehetetlen volt néki a halál fogságában maradnia". így kezdődik az elsőprédikáció, az első keresztény hitvallás. Görög szóval Péter igehirdetését kerygmának nevezzük. Az apostolok mintegy bele kiáltják a világ sötétségébe hitük világosságát. Még nem beszélnekhitté- telekben csak elmondják, amit Krisztussal együtt megéltek. Ez az élmény többet jelentett számukra, mint egész életük. És ez az élmény most kikívánkozik. "Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Jézust úrrá és Krisztussá tette az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek... térjetekezértmeg, keresztelkedjetek megmind- nyájan, a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára. Es veszitek aSzentlélek ajándékát". Amint látjuk, ennek az első hitvallásnak, a "kerygmának" tárgya egy történelmi esemény. A szívben megfogamzott élmény kifejezése. De már ebben a hitvallásban is va- lamikéntbenne van a hit tételes, dogmatikus megfogalmazása. Amikor Péter azt mondja, hogy Krisztus nem is maradhatott a halál fogságában, már burkoltan kifejezi, hogy Jézus több mint ember. Jézus a Krisztus, az Isten fölkentje. Sőt több, Jézus Krisztus az Ur. Görögül: Küriosz; héberül; Jávé - Isten. Ezért Péter beszédének egyes állításait szinte ösztönösen ószövetségi idézetekkel támasztja alá. Péter érvelni kezd mintegy elővételezve zsidó hallgatóságának ellenérveit. Péter után ugyanezzel a módszerrel vallják meg hitüket a többi apostolok is. Nevezetesen: Szent Pál. Igehirdető hitvallásuk lassan- lassan már nemcsak a történelmi tényekre vonatkozik, arra, hogy Krisztus meghalt és feltámadott, hanem inkább tételes kijelentésekben fejezik ki hitük tártaim át. Tudják és hirdetik, hogy ezeknek a tételeknek elfogadásától függ az ember üdvössége. "Közel hozzád az ige, ajkadon és szívedben van tudniillik a hit igéje, melyet hirdetünk. Ha száddal vallód, hogy Jézus az Úr,,és szívedben hiszed,.hogy Meghalt az „idegen szívű pap“ Damien Boulogne atya, az „idegen szívíi pap” hirteienfil meghalt Párizsban október 17-én este. Barátjaival volt együtt, amikor rosszul lett és még a vöröskeresztes autóban meghalt, mielőtt a kórházba értek volna, ahol 1968. május 12-én Dubost professzor egy halott munkás szívét ültette át neki. A halál az „idegen test kidobásának válságra” miatt állt be. Boulogne atya halála fájdalmasan hatott Franciaország és más országok nyilvánosságára, ahol az ő „esetét” különös érdeklődéssel követték, már csak azért is, mert pap volt. Az elhunyt domonkosrendi atya az operáció után nagyon kimerítő életmódot folytatott. Százszámra válaszolt a levelekre, egy televízió előadásban minden héten egyszer szerepelt, kongresszusokra utazott, Akvinói sz. Tamásról szóló könyvén dolgozgatott, étkezett mint a legegészségesebb ember. Sokan gondolják, hogy ez a túlfeszített ritmusú élet is meggyorsította halálát; tény azonban, hogy még nem találtak fel gyógyszert annak megakadályozására, hogy a szervezet ne dobja ki az „idegen testet” és napjainkban még nem lehet hosszan élni átültetett szívvel. Boulogne atya tudta ezt. Szellemesen szokta volt mondani: „Nem csinálnak rántottát egy tojásból. Én is csak egy tojás vagyok. De hasznos tojás akarok lenni.”
