A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
✓ (16. fej. 4. vers) üdvözli "Priszkát és Aquilát, munkatársait Krisztusban"; az is különös, hogy Priszkát férje, Aquila előtt említi. Az asszonyok dicséretére más páli szövegeket is idézhetnénk. Vagyis van rá elég ok, hogy az újabb szentírás-magyarázókkalmegkülönböz- tessiik Pál leveleiben a zsidóságtól örökölt gondolatokat a valóban keresztény gondolatoktól. Ezekből a szövegekből kényszerítő erejű érvet nem lehet a nők papsága ellen levezetni. Ezért meg lehet érteni, hogy egyes protestáns egyházak megengedték a nők ordinációját. Nem jöhet el az az idő, amikor a katolikus egyház is nőket papokká szentel? Mérlegeljük a nők papsága ellen szóló belső és külső okokat. A belső okokat a férfi és a nő természetére alapozzák. A férfi és a női természet felfogása viszont folyton változott az egyház története folyamán; szinte pontosan tükrözi a nő társadalmi helyzetének a változását. Tehát ezen az alapon a nők papságát elutasítani nem lehet. Vannakazonbankülsőokokis, ezek viszont a nők papsága ellen szólnak. Ilyenelsősorbanmagának az Úrnak a példája; csak férfiakat hívott meg apostolnak, bár asszonyok is követték apostoli útjain. Nem ez a példa szabta meg az ősegyház gyakorlatát? Az újszövetségi szentírás lelkipásztori levelei arról tanúskodnak, hogy csak férfiakat bíztak meg egyházközségek vezetésével. A zsinatok tanúsága is egybehangzó: - Laodiceában 364-ben, Nimesben394-ben, Aachenben 789-ben foglaltak állást a nők szentelése ellen. Az egész kereszténység élete és kultúrhagyománya tükröződik a ma érvényben levő egyházjog 968. kánonjában: - "A papi rend szentségében érvényesen csakmegkereszteltféríi részesülhet". Egyesek szerint az egyház állandó gyakorlata végérvényesen eldönti a kérdést és kötelez a jövőre is. Mások ezt vitatják. Van azonban egy belső ok, mely a jelenlegi kánonjog mellett szól. A természetfeletti rend egyik tényeken, hogy gondolkodóba ejtse a nők papsága mellett kardoskodókat is. Az Efezusi levél 5. fej. 25. verse szerint a férfi és a nő viszonya Krisztus és ez egyház viszonyát másolja. Tehát úgy illik, hogy Krisztus képviselője férfiember legyen. (Max Brändle után P. Chilla, S.J.) 48 "Az Istennel való szakítás még nem szünteti meg az Isten utáni vágyat". (G. Thibon)
