A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

✓ (16. fej. 4. vers) üdvözli "Priszkát és Aquilát, munkatársait Krisz­tusban"; az is különös, hogy Priszkát férje, Aquila előtt említi. Az asszonyok dicséretére más páli szövegeket is idézhetnénk. Vagyis van rá elég ok, hogy az újabb szentírás-magyarázókkalmegkülönböz- tessiik Pál leveleiben a zsidóságtól örökölt gondolatokat a valóban keresztény gondolatoktól. Ezekből a szövegekből kényszerítő erejű érvet nem lehet a nők papsága ellen levezetni. Ezért meg lehet érteni, hogy egyes protes­táns egyházak megengedték a nők ordinációját. Nem jöhet el az az idő, amikor a katolikus egyház is nőket pa­pokká szentel? Mérlegeljük a nők papsága ellen szóló belső és külső okokat. A belső okokat a férfi és a nő természetére alapozzák. A férfi és a női természet felfogása viszont folyton változott az egyház története folyamán; szinte pontosan tükrözi a nő társadalmi helyze­tének a változását. Tehát ezen az alapon a nők papságát elutasítani nem lehet. Vannakazonbankülsőokokis, ezek viszont a nők papsága ellen szólnak. Ilyenelsősorbanmagának az Úrnak a példája; csak férfiakat hívott meg apostolnak, bár asszonyok is követték apostoli útjain. Nem ez a példa szabta meg az ősegyház gyakorlatát? Az újszövetségi szentírás lelkipásztori levelei arról tanúskodnak, hogy csak férfia­kat bíztak meg egyházközségek vezetésével. A zsinatok tanúsága is egybehangzó: - Laodiceában 364-ben, Nimesben394-ben, Aachenben 789-ben foglaltak állást a nők szentelése ellen. Az egész keresztény­ség élete és kultúrhagyománya tükröződik a ma érvényben levő egy­házjog 968. kánonjában: - "A papi rend szentségében érvényesen csakmegkereszteltféríi részesülhet". Egyesek szerint az egyház ál­landó gyakorlata végérvényesen eldönti a kérdést és kötelez a jövő­re is. Mások ezt vitatják. Van azonban egy belső ok, mely a jelenlegi kánonjog mellett szól. A természetfeletti rend egyik tényeken, hogy gondolkodóba ejt­se a nők papsága mellett kardoskodókat is. Az Efezusi levél 5. fej. 25. verse szerint a férfi és a nő viszonya Krisztus és ez egyház vi­szonyát másolja. Tehát úgy illik, hogy Krisztus képviselője férfi­ember legyen. (Max Brändle után P. Chilla, S.J.) 48 "Az Istennel való szakítás még nem szünteti meg az Isten utáni vágyat". (G. Thibon)

Next

/
Thumbnails
Contents