A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
40 P. Király István, S.J. 16. Gondviselő Atyánk! A szentírásnak gyakran visszatérő tanítása az, hogy az Isten nemcsak megteremtette, hanem állandóan fönntartja és kormányozza a világot, és semmi sem történik az 0 tudta nélkül. Jézus különösen azt hangsúlyozza, hogy a Mennyei Atya legfőképpen az emberekről gondoskodik, kivétel nélkül, minden emberről. Például ezeket mondta: - "A mennyei Atya fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek... Ojóságos a hálátlanok és gonoszok iránt is"(Mt. 5,45; Lk. 6,35). A Hegyi Beszédben néhány példával is bizonyítja, hogyha Isten még a legkisebb teremtményéről is gondoskodik, mennyivel inkább törődik az O legkedvesebb teremtményével, az emberrel. "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak s csűrökbe nem gyűjtenek; mennyei Atyátok táplálja őket... Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül egy sem esik földre. Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak, s nem fonnak. Mondom nektek; Még Salamon se volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket. " Ugyanígy a hasonlatból következik, ha Isten táplálja, védi az ég madarait, mennyivel inkább gondoskodik az emberről. "Nem értek ti többet azoknál? Nektek minden szál hajatok számon van tartva". (Mt. 6, 25-35, 10, 29). Jézus e tanításával bizalmat akart önteni tanítványaiba a mennyei Atya iránt. Ezért újra meg újra hangsúlyozza: - "Neaggód- jatokmegélhetéstekmiatt. Ne nyugtalankodjatok, ne féljetek azéletetek miatt. Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik?" A nyugtalanság, az aggódás, a félelem annak a jele, hogy nem bízunk az Isten jóságában és gondviselő hatalmában. Akkor támad bennünk félelem, nyugtalanság megélhetésünk és jövőnk miatt, ha csak magunkban bízunk, saját erőinkben,
