A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
2 Emlékeztet az új év első napja arra is - és üdvösségünk felől nézv« ez is elsőrangú szempont - hogy evilági kötelezettségeink sorában egy újabb "tervévbe" léptünk. Ezek a tervek az állampolgári és hivatásbeli feladataink területén követelnek tőlünk további helytállást és ígérnek újabb lehetőséget arra, hogy Isten parancsaival és az evangélium szellemével átjárt életünk és munkánk az új esz- tsndében is előbbre vigye boldogulásunkat. A hívő ember vallásos magatartását egyedül az teheti "korszerűvé", ha minden meg~ kezdstt napon és minden elkezdett év elején úgy fordul a történelem- hpn tovább alkotó Isten felé, hogy együtt alkotó munkásságának té- apriben fejezi ki hűségét Istenhez és az emberi közösséghez. JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL a. A tenger utasa Minden reggel úgy nyitom a szemem a világra, mint könyvöt- vasó, aki idegen, de sokat hallott című könyv első lapját nyitja főt kíváncsian. Elet, kifogyhatatlan élő könyvem, nincs az a lapod, az az órád, időszakod, reggeled és alkonyod, mely az élő életről újat a szívembe bele ne olvasna. S. Pici csónak a nagy-nagy óceánon úszom. • Hullámokon úszom, utam csenden át visz és átvisz viharokon. Karom elfáradt mennyit eveztem/ - Es újra evezek. Hullámok dobnak tova, szelek fordítanak és viharok vernek szüntelen. Mennyi utat bejártam márt Es mindig ugyanazon a tengeren. Mindig ugyanaz, a mindig új ég, csend, vihar, napfény és eső járt velem. & Ha megállók egyszer, ha egyszer végső horgonyt vetek, milyen partra űzi gazdátlan csónakomat egységes sokaságo tok csodálatos elemek? A mélybe merülök, ott az öntudatlan mélyben a végső haza? Vagy kagyló zár be és gyöngyként ragyogok, mint a másik tenger, az ég és annak remegő csillaga? (Cser László, S.J.)
