A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
31 dől? Vagy ha a történelemtudomány a természettudomány segítségével bebizonyítaná, hogy Krisztus nem létezett, vagy hogy feltámadása csak mitologikus elbeszélés - nemde egész hitünk "hiábavaló"? (Sz. Pál kifejezése.) Válaszul pedig azt kell mondani, hogy ilyen eset csak "elméletben" képzelhető el, de valójában nem lehetséges, mert mind a természetes rendnek, mind a természetfeletti rendnek a jó Isten az alapja. Ez pedig nem csak a józan ész válasza, hanem egyúttal hitünk igazsága is. Az I. Vatikáni Zsinat a következőket mondja; "Bár a hit a rációt meghaladja, valóságos konfliktus (véleménykülönbség) a kettő között sohasem lehet, mivel ugyanaz az Isten nyilatkoztatja ki a hittitkokat és adja a hitet, aki az emberi elmének a megértést adja, márpedig Isten önmagát nem tagadhatja meg, sem az "igaz" az "igaz"-nak ellen nem mondhat". Mindebből pedig következik, hogy sohasem kell félnünk az újabb természettudományos elméletektől. Amennyiben ezek valóban igazak - és ezt az idő előbb utóbb megmutatja - hitünk tanításával sohasem kerülhetnek ellentétbe, ellenkezőleg; annak mélyebb megértését segítik elő, Ennek a tudatnak egy egészséges "nyüt" magatartást kell eredményezni bennünk. Ez a katolikus tudósnak és hívőnek a helyes magatartása; - az igazsághoz való föltétien ragaszkodás, félelemmentes nyíltság az új természettudományos eredmények irányában. Másrészt azonban ne ítéljük el túlságosan azokat, akiknél ez a nyüt magatartás nincs meg; akik túl konzervatívaknak és maradiaknak tűnnek fel előttünk. Gondoljuk meg, hogy számukra esetleg nagy belső nehézséget okozhat egy a hittel kapcsolatos naív elgondolás feladása. Az egyház nem az intellektüelek gyülekezete; 500 millió hívőt számlál, akikre mind tekintettel kell lenni. Ez magyarázza meg, hogy az egyház mindig igen óvatos és sohasem siet a megváltozott fizikai világkép elfogadásával. A felvetett 3. kérdésre a következőképpen lehet röviden megadni a választ: - A természettudományoknak van egy indirekt befolyásuk a teológiára. Ez a befolyás nagy egészében tisztító és elmélyítő jellegű. Valóságos konfliktus sohasem lehethités természettudományos igazság között, mert mindkettőnek a jó Isten az alapja, az örök Igazság. Mind a teológia, mind a természettudomány ezenlgazság szolgálatában áll és azon szorgoskodik, hogy a sajátos módszerével felderítse egy részletét az örök és teljes Igazságnak. Itt van a pozitív, közös alapja a teológiának és a természettudománynak.