A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
25 Hogyan folyt le a vértanú sírjánál az emlékünnep? Az évforduló napján az egész egyházközség a vértanú sírjához egybegyűlt. A 4. század első feléből fentmaradt anonim beszámoló szerint a hívek zsoltárokat, himnuszokat, dicséreteket énekeltek a vértanú tisztele- fére, mint "aki már mindent lát"; aztán az eucharisztia ünneplése következett, annak az áldozatnak a bemutatása, amelyből a vérontás teljesen hiányzik. "Nem borít be mindent a tömjén füstje, nem lobognak hatalmas tüzek, csak kicsinyke, de tiszta láng világítja meg azokat, akik imádkoznak". Sokszor az eucharisztia megünneplését karitasz-agapé követi, azokat látják vendégül, akik szegények és szerencsétlenek. Az üldözések elmúltával a vértanúk halálának az évfordulóját már nagy ünnepélyességgel ülték meg. Néha olyan nagy volt a tömeg, hogy - amint Nissai Szent Gergely említést tesz róla - az ünnepi szónok, akinek a vértanú erényeitkellett volna méltatnia, a nagy tömeget nem tudta csendre inteni, végül is kénytelen volt lemondani arról, hogy szentbeszédét elmondja. Az évforduló napjára a vértanú sírkápolnáját feldíszítették, a mennyezetre függő lámpásokat akasztottak, a sír elé díszes gyertya-tartokba sok színben pompázó gyertyákat állítottak, a falakat virág és lombfüzérek díszítették, sőt mi több, illatszerekkel hintették be a vértanú sírját és a szomszédos sírokat. Ez a szokás magyarázza meg, hogy miért akart Nagy Konstantin a Liber Pontificalis tanúsága szerint Szent Marcellin és Péter vértanú sírjának900 font nardus-olajat és 100 font balzsamot minden évben ajándékozni. A lámpákban használt olajat aztán a hívek haza vitték és szentelményként használták. Pl. még a 6. század végén is Nagy Szent Gergely pápasága éveiben Teodolinda királynő megbízta az egyikjános nevű papot, hogy gyűjtse össze a vértanúk sírja közelében függő lámpák használt olaját. Az ámpolnákat, amelyekbe az így összegyűjtött olajat a királynőnek átadták, ma a monzai székes- egyházban őrzik. Épp így hazavitték a hívek az ünnepség után a díszes tömjénezőnek a kihűlt szenét. De kár, hogy valami csodás időgéppel nem tudjuk visszafelé pergetni a századokat. Milyen szívesen lennénk jelen egy ilyen 4. századi vértanúünnepen. Kik jöttek el ide; hogy öltözködtek; mit énekeltek; főként mi volt az a hit, ami őket idehozta? Nos, ha nincs is időgépünk, de itt vannak a katakombák festményei, feliratai, ezekből nagyon sokat megtudhatunk. Megtudhatjuk főként azt, hogy az ős-- egyház hite lényegében nem különbözik a mi hitünktől. A katakombák feliratai éppen ebből a szempontból alkotják a legnagyobb értéket. De erről a következő cikkünkben írunk. (Fol ytatjuk)