A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

13

P. Szeder Mihály, S.J.

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

Kora délutáni idő volt. Langyos júniusi szél futkosott a plébánia öreg fáinak lombjai között. A templom és a plébánia falai is mintha életrekeltek volna, A fák lombjainak rávetített árnyéka, amint a szellő mozgatta őket és a sokféle alakú levelek, mintha futkosnának a napsütötte fehér háttérben. Olyan volt, mint egy árny-játék. Ezt nézegette nevetve egy kis csoport iskolás gyerek, akik éppen a plébániára tartottak.

A vezér előreszaladt és csengetett. De a többi tovább mutogatott és nevetgélt, mert élénk gyermek fantáziájuk mindenféle állati és emberi alakot vélt felfedezni a falon játszadozó árnyakban, míg Julis asszony mérges csattogása vissza nem zökkentette őket a valóságba, amint termetes alakja megjelent az ajtóban:- Hát tik mit akartok itten?- A plébános urat keressük!- No jobb időt sem tudtatok találni! Egész éjszaka betegnél volt a főúr. Most pihenni kell neki. Jertek máskor!- De a tisztelendő főnöknő küldött, oszt ez fontos, - erősködött a fővezér. - Julis asszony már éppen megint mondani akartvalami mérgeset, de a lépcső recsegése már hallatszott mögötte és hozzá egy álmos, ásító mormogás.- No, mi az, mi az... kinek ég a háza?

A gyerkőcök megszeppentek. Mintha most érezték volna meg, hogy tényleg valami hiba csúszott a nagy tervezgetésbe. Julis asszony pedigmár el is tűnt a háttérben és a lőcsfalvi pap kukkantott ki az ajtón a bámuló gyerekekre:- Hát mit akartok?- A Kedves Nővér küldött minket a plébános úrhoz.- Es mit óhajt a Kedves Nővér?- A gyermekek csak néznek egymásra, hogy ki beszéljen. De úgy látszik az volt az utasítás, hogy szavaló-kórusban kell mondaniuk;