A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
6 az Atya jobbján dicsőségben és majd onnan jön el ismét az ítéletre. Ha ennek az elképzelésnek a lényegét, teológiai jelentését keressük, akkor megállapíthatjuk a következőt: - az elsőkeresztények hite számára nem az ősi kozmológia, nem a mennybeszállás jelensége a lényeges; ez csupán annak az igazságnak természetes kifejezése, hogy a feltámadt Krisztust az Atya felmagasztalta. A mennybemenetel titkát értelmezve, a neves domonkos exegéta, P. Benoit a következőképpen foglalja össze a kinyilatkoztatás "haladását", az ős hit fokozatos kifejeződését. Ahithajnalánmégcsakburkoltvolta Krisztus előre-létezésénekmegváltása. Később ez a hit egyre kifejezettebb lett; Krisztus személyének istensége feltételezte, hogy öröktől fogva létezett. Mielőtt Jézus a földön élt volna, Istennél, az Atyánál volt, mint Fiú,mint örök Ige. Éppen ezért, feltámadása és felmagasztalása nem egy az isteni létrendbe emelt embernek a diadala volt, hanem az Istenembernek a visszatérése az égbe, ahonnan jött, visszatérés az Atyához. Az Apostolok Cselekedeteinek kezdetleges krisztológiáját aIV. Evangélium teológiája pontosabban meghatározza később. Szent Péter pünkösdi beszédében így foglalja össze Jézus történetét: - A názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - mint ti is tudjátok - ő általa művelt köztetek. Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt... - Majd pedig a dávidi jövendölésre utalva; - ti. hogy a messiás testét nem éri rothadás, - Péter így folytatja; - ... Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten, ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután tehát fölszállt az Isten jobbjára, elnyerte az Atyától , majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok... (Ap. Csel. 2, 22-33). Szent János világosabban beszél Jézus alászállásáról és mennybeszállásáról, egészen kifejezetten tanítva az örök Ige isteni létét. A IV. evangélium prológusáról most nem is szólunk. De utalunk a 3. fejezetre, a Nikodémussal való beszélgetésre, valamint a 6. fejezet eucharisztikus beszédére. Jézus ezeket mondja Nikodémusnak; - Bizony, bizony mondom neked, arról beszélümk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földiekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd mennyeiekről szólok? Senkisem emelkedett föl a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia. Amint Mózes fölállította a kígyót a pusztában, úgy fogjátok fölmagasztalni az Emberfiát is, hogy
