A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

5

Szabó Ferenc, S.J.

„Leszállóit a mennybőlu

Fölment

a wenn

A keresztényt az különbözteti meg más egyistenhívő emberektől, hogy a Názáreti Jézusban megváltja Krisztust, Urát és Istenét. A keresztény nemcsak a transzcendens, személyes Istenben hisz, akit meny- nyei Atyjának nevez, hanem tanúsítja azt is, hogy Isten emberré lett; - "Érettünk, a mi üdvösségünkért leszállóit a mennyből, testet öltött a Szentlélek által Szűz Máriától és emberré lett.Valóban emberré lett, nemcsak látszólag, ahogy ezt az első századokban a docetistaeretnekséghridette. A pogány mitológiákban az istenség leszáll a földre, pl. Zeus állati alakban, vagy egy csodálatos lény alakjában meglátogatja az embereket. A kereszténységben nem erről van szó, sokkal többről. A botrány itt nagyobb; Isten emberré lett, felvette az emberi természetet, hogy így bennünket az isteni természet részeseivé tegyen, hogy az embereket magával ragadja a megdicsőülésbe.

Az egyes vallásokban, a primitív felfogás szerint is, Isten az égben lakik, ott fönn, a magasságban. Bizonyos vallásokban még az Isten neve is az ég, a napfényes ég fogalmából származik. Ha az istenség meg akarja látogatni a földieket, leszáll az égből, hogy aztán újra felmenjen oda. Az emberek számára lehetetlen felmenni az égbe, ez csakesetlegegyes látnokok, vagy félistenek kiváltsága. Az egyszerű embereknek és a vallásoknak ezt az elképzelését átveszi a Biblia is. Az ószövetségben számos példát találunk erre.

A Genezisben olvassuk, hogy Isten leszáll az emberekhez, hogy meglátogassa őket, aztán újra felmegy az égbe. Sokszor angyalait küldi le, ők szolgálnak közvetítőül az ég és a föld között. Egyes kiváltságosok, mint Hénoch vagy Illés, a mennybe ragadtatnak. Nem kell meglepődnünk azon, hogy ezt a bibliai felfogást még az Újszövetségben is megtaláljuk. A feltámadt Krisztus felment a mennybe, ott ül