A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

3

madtKrisztus adja a Szentlelket, az isteni élet princípiumát. Az Üdvözítő átdöfött szívéből fakadnak az élő vizek forrásai. Szent János evangéliumának 7. fejezetében leírja az egyik jeruzsálemisátoros ünnepet. Jézus is ott van és tanítja a népet. Az utolsó napon hangosan hirdeti: - "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyák, aki hisz bennem. Szívéből az írás szava szerint élő víz forrásai fakadnak". Ezt a Lélekről mondta, melyben a benne hívőknek kellett részesülniük. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg" (Jn. 7,38-39).

E verseket, öszekapcsolva a keresztrefeszített Jézus oldalának megnyitását leíró részlettel, gyakran értelmezte a keresztény hagyomány. Hugo Rahner kimutatta, hogy a Jézus Szíve tisztelet kialakulásában is döntő szerepet játszott a két evangéliumi részlet. Az előbb felolvasott verseket kétféleképpen értelmezték; egyes egyházatyák a hívők szívére értették a kijelentést, mások Jézus Szívére. A legrégibb hagyomány Jézus Szívét jelöli meg az élő vizek forrásának; Jézus átdöfött szívéből születik az egyház és innen folynak a kegyelem patakjai.

ERDEI MISE

Csepp asztalon éppen csak annyi hely, Hogy elfér rajta Tányér és Kehely.

A kis szobában annyi levegő,

Hogy elfér benne négy-öt térdelő:

A házinép imádkozik velemt

Fölöttünk szénapadlás, azon felül a menny.

Két-patak-parton, erdő közepén,

Zöld hegyek al ján mondom a misém. Belecsengenek, belezsonganak Kántoros kedvű kicsi madarak.

Az erdőből is ide-ide zeng A tölgyek orgonája. így még nagyobb a csend.

Jertek, jertek, világ kicsinyei,

Csendben az Istent dicsőíteni.

Jertek, ti szépek, hívek, boldogok, Csengőm szavára elnémul jatok,

Es meghajol jón valamennyi térd Az Isten árnyékában didergő nagyokért.

Sí k Sándor verse- I960 -