A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
41 első gondolatunk a kételkedés. Egyrészt minden jel arra mutat, hogy a sírgödör a mi végső állomásunk és utána az enyészet és a pusztulás következik. Másrészt nem tudunk belenyugodni abba, hogy azokból, akik valaha éltek, akiket szerettünk csak oxigén, foszfor és szén lett. Ez a magyarázata annak, hogy az emberek minden időbenhittek, reméltek abban, hogy van még élet a halál után is. A legrégibb időkből származó sírok is arról tanúskodnak, hogy az ősemberek hittek a túlvilágban, halottaikat úgy temették el, hogy ne hiányozzék nekik semmi azon a nagy úton, amely a másvilágon vár rájuk. Csakhogy a modern ember azt mondja erre: - mindez csak önámítás, vágyálom, semmiféle utazásra se kell készülni, mert nincs ilyen utazás! Nem is tudjuk elképzelni milyen lehet a túlvilági élet és a régiek elképzelése nevetségesen gyerekes! így ingadozunk a két felfogás között. Egyrészt szeretnénkörök- ké élni, másrészt elszomorít minket a halál kényszere, és a túlvilági élet ismeretlen és elképzelhetetlen volta zavarba hoz minket, kételyeket támaszt bennünk. Ki tud segíteni rajtunk? Ki tud felvilágosítani bennünket? Ki tud döntőbizonyítékot szolgáltatni valamelyik vélemény mellett? Csak egy valaki, aki teremtett minket. O tudja, mi lesz belőlünk, ha meghaltunk. Megsemmisülés vár-e ránk, vagy egy még tökéletesebb élet? - Es a teremtő Isten szólt. A szentírás minden lapja erről az isteni kinyilatkoztatásról beszél, mely az örök élet reménységét alapozza meg. Azzal a különbséggel, hogy az ószövetségi szentírásban még homályos az isteni ígéret, az újszövetségben azonban Jézus által megkapjuk a teljes világosságot és bizonyosságot. Jézus világosan hirdette: van feltámadás, van örök élet! Az emberek közül senki sem beszélt úgy a túlvilágról, mint 0. Már Jézus idejébenis két pártra szakadtak az emberek a feltámadás és az örök életkérdésével kapcsolatban. A szadduceusok pártja tagadta, hogy van föltámadás, a farizeusok pártja pedig az írásra hivatkozva állította azt. A szadduceusok tagadásuk igazolására egy történetet eszeltek ki, mely nevetségessé tette a föltámadásba vetett hitet. A következő kérdést intézték Jézushoz: - Mester, Mózes így rendelkezett: Ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta. Ugyanaz történt a másodikkal és a harmadikkal is, egészen a hetedikig. Végül meghalt az asszony is. A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt? - Jézus így válaszolt: - Tévedtek. Nem ismeritek t
