A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
15 De hát minden seb begyógyul lassan, főleg a fiataloknál. Halmos tanárt elvittékbarátai társaságba, kirándulásra, sportolni. Leánnyal is találkozott eléggel, de a sok fiúskodó, felvilágosultsággal hencegő, ultramodern leány között nem került közelebb szívéhez egyik sem. Egymájusi kiránduláson történt, hogy a társaságból egyik leányka már délután elköszönt, holott megbeszélés szerint, késő este, a közös autóbuszon mentek volna haza. A kirándulás fénypontja volt ugyanis a vacsora a lampionokkal kivilágított, cigányzenés, Duna- parti csárdában. Halmos tanár fülét megütötte a párbeszéd?- De Eszterke, mi jut eszedbe? Most jön a java! És te hazamégy?- Muszáj, - felelte egy üde, kedves hang. - Ha az ötös vonattal megyek, akor még elérem a hatóra! májusi ájtatosságot.- Ugyan, ne légy nevetséges! Egyszer elmulaszthatod!- Nem lehet. Megígértem a Szűz anyának.- Iskolásleány, vagy zárdanövendék vagy? Az Eszternek szólított kedves, szép leány öntudatosan emelte fel a fejét?- Egyik sem, hanem katolikus leány, aki szereti az édesanyját! Köszönt és azzal már ment is. Halmos tanár hosszan nézett utána. Most tűnt fel neki ez a leány, akit csak ezen a kiránduláson mutattak be neki. Hosszan nézett utána és a szívében választott? - íme, édesanyám kiimádkozta a nekem való feleséget! LEGNAGYOBB ÉHSÉGÜNK Rudyard Ki pl i ng, a híres dzsungel-kutató és író, egyszer igen súlyos betegként feküdt tífuszban. Lázálmában folyton beszélt és motyogott önmagának. Egy reggel az ápolónő föléje hajolt és megkérdez*e* •Mit óhajt, Mr. Kipling? Lassan kinyitva szemét, ezt feleltet - Istent kívánom/ Az emberiség nagy része súlyosan beteg. Hiányzik valamije, vágyódik valamire, nyughatatlanul keres valamit. Akár tudatában van, akár nem* Istent keresi, Istent kívánja. Egyszerűen azért, mert Isten nélkül az életnek nincs igazi értelme.
