A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

3

fokozottabban szükség arra, hogy Máriában, mint az egyház szentségtartójában emeljük a világ fölé azokat az eszményeket, melyek Krisztusnak visszaadják az embert és az embernek Krisztust? Nem éppen ennek a mi mai világunknak van-e szüksége annyira a szívek- lelkek, egész emberségünk tisztaságára? Amikor akár az egyház megújulásához, akár pedig a kor nagy társadalmi átalakulásainak szolgálatára; tiszta szívű, tiszta kezű és tiszta fejű emberekre van szükségünk. Máriából pedig a tiszta emberiség sugárzik.

Vajon nincsen-e a ma emberének is szüksége arra a finom érzékenységre, mellyel a mindenkori "isteni üzenetet" bizalomteljesen el tudjuk fogadni és szolgálni? Lehet, hogy a mai világnak már kevesebb az érzéke az "angyali" üzenetek meghallására. De ha úgy tetszik, ezeket az üzeneteket közvetíti ma a tudomány, a művészet, az emberiség nagyobbik részét eltöltő békevágy, az emberibb világ elemi vágya még az eszmék harcában is. Mária válasza az isteni üzenetre nem passzív beletörődés volt, hanem aktív életprogram a megváltás előkészítésére.

Nem lesz attól szegényebb, színtelenebb, sem gyámoltalanabb a mi világunk - sőt, nagy alkotásokra tehetősebb - ha minél több keresztény hívő válik valóban Krisztus-hordozóvá, miközben különböző földi "látogatásainak" útjait járja. Ha bennünk igazán megfogan, ha világra hozzuk és felneveljük azt a Szentséget, mely hitünk szerint képes arra, hogy egy rosszra hajló emberi természet megváltozzék a Szentlélek által.

Amikor pedig a H. Vatikáni Zsinat nemcsak hogy el nem hallgatta, hanem éppen az egyháznak önmagát megfogalmazó hittani rendelkezésébe iktatta a Mária-tisztelet mai szerepét, nemcsakaz elmondottakra gondolt, mint korszerű életprogramra, hanem magára az egyházra is. Igaz, hogy lefékezett bizonyos túlzó irányzatokat a Mária-tisztelet terén, de semmiképpen sem akarta csökkenteni a hittanilag már eddig is megalapozott tanítást Jézus Anyjáról és az egyháznak is szerető édesanyjáról. Tudva, hogy Mária tisztelete az egyházban ma is arra segít bennünket, hogy a Titokzatos Test emberi része mindig tisztább, engedelmesebb, szolgálatkészebb és szeretettel teljesebb, tehát - édesanyaibb lesz. Tudva azt is, hogy mai megújulásunk próbája nem az "újrafogalmazás" készségében van. Nem abban, hogy korszerűen és "versenyképesen" mutassuk be az örök igazságokat. De tagadhatatlan, hogy ilyen igénye is van a mai kor emberének. Elkerülhetetlen azért, hogy teológiában éppen úgy, mint az egyházművészetben keressük a kifejezés új megoldásait. A Máriáról szóló tanításban is.

T