A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
45 hetőbb nyelven kifejezni hitetlenek és hívők előtt, lényegében sikertelen maradt. Mert Robinson püspök indítványai sem az őszintén gondolkozó ateistát nem tudják meggyőzni, sem pedig a keresztény hittudomány követelményeinek nem tesznek eleget. A könyv érvei éppen azon a ponton lesznek bizonytalanok, ahol az istentagadó véleménye alapjában eltér az istenhívővéleményétől. Mégha az ateista el is fogadná, hogy az emberi életnek van egy mély végleges értelme, amita keresztény Istennek nevez, még akkor sem lesz világos, hogy ez az Isten más, mint az ember és világa. Mégha el fogadná is, hogy a Krisztusban kinyilatkoztatott Isten a Szeretet, még nem világos, hogy ez az isteni Szeretet más, mintegy csak-emberi szeretet. Az ilyen ateista számára Szent János mondata; "isten a Szeretet" ennyit jelentene emberi nyelven: - "A szeretet az Isten". Mert éppen ezt kell belátnia; van értelme az emberi élet végső értékéről beszélnünk, de csak akkor, ha ez nem azonos önmagunkkal, vagy emberi létünk határolt értékeivel. Ha ezt az istenhívő nem tudja bebizonyítani, akkor az őszinte ateista nem érti meg a kereszténység istenhitét. A woolwichi püspök tétele nem tesz eleget a keresztény hittudomány követelményeinek; sem a protestáns, sem a katolikus teológia elvei szerint. A jelenleg legnagyobb tekintélynek örvendő protestáns teológusok szerint az ember Isten létét és kilétét természetes ésszel képtelenmegismerni. Csak az isteni adomány, ahit kegyelme, beszél érvényesen Istenről Krisztus és a Bibliában kinyilatkoztatott isteni ige által. Vagy megragadott minket az isteni kegyelem hite ezekben a szavakban, és akkor istenhívők vagyunk, - vagy, hanem, akkor felesleges más emberi szó jelképes erejével keresnünk az isteni adományt. Ennek a felfogásnak ellentmond Dr. Robinson kísérlete, mert szerinte a modern emberi szó fel tudja fedezni istenhitünk értelmét. A katolikus gondolkozó, protestáns kollégáival ellentétben, egyetért Dr. Robinson felfogásával; - az ember meg tudja ismerni saját erejéből Isten létét, és bizonyos fokig ki is tudja fejezni istenismeretét. De a katolikus teológus ezt a meggyőződését bölcseleti érvekkel támasztja alá. A "Honest to God" szerzője nem így gondolkozik. Szerinte magától érthető, hogy emberi életünknek van egy végleges értelme, és ez az Isten. Pedig éppen ezen a ponton van szükségünk bölcseleti érvekre. Dr. Robinson e helyett új és divatos szavakkal helyettesíti be a divatja-múltakat. Mert az Istent az emberi lét mély értelméneknevezni alapjában véve éppen olyan képletes beszéd,
