A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
36 ládomhoz. - Visszagondolva a történtekre, úgy tűnik előttem, Isten már régóta felkészített engem erre a megpróbáltatásra. A pisztolylövés iránti érdeklődésem megtanított engem a figyelem összpontosításának fontosságára. A visszamászásnál erre ugyancsaknagy szükségem volt. Azért, hogy látásom tiszta legyen és kezem ne remegjen, felhagytam az ivással, dohányzással, kávézással. A legjobb testi állapotban voltam, amikor repülőgépünk kettétört. Különben egyikünk sem élte volna túl a szerencsétlenséget. Az az érzés, hogy egy ilyen célra megmentette Isten az életemet nagyon hálássá és nagyon alázatossá tesz. Azóta az élet kis tűszúrásai sokkal kevésbé bosszantanak, mint azelőtt. Igyekszem gyermekeimet jó keresztényekké nevelni, s átadni nekik azt a hitet és hálát, amit én érzek az élet adományai miatt. Végül meg csak annyit szeretnék mondani, hogy ez az élmény nem tett azért eszményi kereszténnyé. Sajnos, még most is küszködnöm kell gyengeségeimmel, mint azelőtt. Azonban mindennap egyre jobban készülök arra, hogyha a halál megint ajtót nyit előttem, s megkérdezi: - Készen vagy-e? - akkor nyugodtan válaszolhassam; ... Igen, igen, - most készen vagyok! Heinrich Sunder, egy német város plébánosa, valamivel több mint fél éve, nem mindennapi pásztoréiig kísérletezéshez fogott: minden héten 100—150 meghívót küldött egy-egy utcába vagy kerületbe. Senki sincs kizárva, még azok sem, akik csak polgári esküvőt kötöttek. „Ezt a módot választottam, mert asztalomnál tea és sütemények mellett jobban megy a beszélgetés.” A téma soha sincs előre meghatározva, és „a beszélgetés nagyon hamar elindul mégis, és két-három óra múlva nekem kell megszakítanom, hogy az emberek hazatérjenek”. Rövid köszöntés után minden jelenlevő elmondja, ki és mi a foglalkozása, és hogy miről szeretne beszélgetni. „Tapasztalatból láttam, hogy megjelenik a meghívottak több mint 20 százaléka, másik 20 százaléka pedig visszaküldi a meghívót különböző megjegyzésekkel, amelyek mindig hasznosak. Így egy-cgy kerület híveinek 40 százaléka reagál valamely módon e pásztorán« kezdeményezésre” — mondja a plébános. Minden este jelen van 20—30 ember, akik között mindig van nem katolikus Is. A beszélgetés hétköznapi, jelentéktelen dolgokkal kezdődik, de nagyon hamar áttérnek a komoly és alapvető kérdések megtárgyalására. Előnye ennek a kezdeményezésnek, hogy az ilyen csoportokban sikeresebben meg lehet beszélni az időszerű kérdéseket. Sokan még később is elküldik írásbeli feleleteiket, mások pedig azon gondolkodnak, mit kellene nekik is kérdezni. Es így éledezik az együttes érdeklődés a közös problémák iránt. Egymás közelebbi megismerésén kívül, egyesek azonnal vállalkoznak különböző feladatokra a közösségben (gondoskodás a nyomorban levő felebarátról és más hasonló). Általában minden ilyen találkozón összeírják azok névsorát, akik közreműködni szándékoznak más körülmények között és szükségletekben is, vagy tanácsot lehet tőlük kérni a plébánia-közösség életével és munkájával kapcsolatban. mellett
