A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
29 elégették, a papokat börtönre vetették és ígéretekkel, majd kínzásokkal igyekeztek hittagadásra bírni. 304-ben már mindenkinek halálbüntetés terhe alatt előírták a pogány áldozatot. Az üldözés a leg- kegyetlenebbül Keleten dúlt. Eusebius, aki szemtanú volt, egyenesen arról ír, hogy patakokban folyt a vér. Nyugaton inkább száműzetésre, kényszermunkára ítélték a híveket. Rómában Damasus, akésőbbi pápa, éppen a vértanúk emlékének nagy tisztelője, maguktól a hóhéroktól személyesen hallotta, hogy pl. Péter és Marcellinus mint szenvedtek vértanúságot. Dioklécián 305-ben lemondott, de utódjai alatt még tovább folyt az üldözés. Csak Gallia, Hispania és Britannia keresztényeire virradtak jobb napok, ugyanis e tartományok ura Constantius Chlorus csak az enyhébb rendeleteket hajtatta végre. Nagy Konstantin Galé- riusszal és Licinius-szal együtt 311. április 30-án Nikomédiában türelmi rendeletet adott ki; megengedte, hogy a keresztények létezzenek. 312. október 28-án a milviusi csatában legyőzte Maxentiust, Maximianus trónkövetelő fiát, jóllehet ez többszörös túlerővel rendelkezett. A legenda szerint a csata előtti éjszaka a Megváltó jelent volna meg a császárnak és figyelmeztette, hogy a kereszt jelében győzni fog. Nagy Konstantin valóban győzött és a következő év tavaszán, 313. februárjában Licinius-szal együtt kiadta a milánói rendeletet; evvel törvényesen bevett vallás lett a kereszténység és a keresztényüldözésmegszűnt. Utódjai közül a hi tehagy ott Julián kísérelte meg először csakkultúrharc módján, majd valódi üldözéssel a kereszténységet visszanyomni és görög misztérium-vallásokkal a hanyatló birodalmat megmenteni. Julianus Apostata 363-ban 19 hónapi uralkodás után a perzsa háborúban vesztette életét. A hagyomány szerint ezekkel a szavakkal halt meg; - "Győztél Galileai"! - Három év múlva már Damasus került Péter székébe. A pápa nem kisebb feladatot vállalt, mint a vértanúk emlékének a megörökítését. Apja a római egyház levéltárosa volt, így Damasus jól ismerhette hiteles feljegyzések alapján az egyes vértanúk történetét. Hogy úgy mondjuk, szaktudása is megvolt ahhoz, hogy a feljegyzéseket kiértékelje. Még valami! És most elég furcsa bonyodalmakba nyerünk betekintést. Damasus korábban elődje, Liberius pápa, ellenpártjához tartozott. Amikor Liberius meghalt a többség Damasust emelte Péter székébe, de Liberius hívei Ursiciust léptették fel ellene. Igen zavaros idők lehettek, mert Damasusnak az életét kellett féltenie, a katakombákban lelt menedéket és így a vértanúknak tulajdonította, hogy végre helyzete megszilárdult. Tehát így érthető, hogy Damasus annyira a szívén viselte a katakombák gondozását. Neki köszönhetjük itt a Kallixtus katakombában a pápák sírboltját, neki számos vértanú kripI
