A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

24

tökéletlenek. Tévedés. Ez az önzés szent, ez az önszeretet helyes. A legfőbb parancsolat is feltételezi ezt: - Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ennél üdvösebben pedig nem szerethetjük m a- gunkat, hiszen mindebben lelkünk legfőbb javát tartjuk szemünk előtt.

Felebarátaink. Ugyanilyen módon ajánlhatjuk fel

szentáldoz ásainkat felebarátainkért is. Sokan annyira elmerülnek a bűn posványába, hogy nem is gondolnak arra, miként szabadulhatnának ki belőle. Közbenjárhatunk érettük Istennél és felajánlhatjuk áldozásainkat azért, hogy rendkívüli kegyelmet kapjanak Istentől, felismerjék lelkűk állapotát, megundorodjanak tőle, és rátérjenek az Isten felé vezető útra.

Azt is megtehetjük, hogym ások bűneinek kienge sz te léséért ajánljuk fel áldozásainkat. Maga az Ur Jézus kérte ezt többször is szentjeitől és az egész világtól.

Végül hálát adhatunklstennekmásokra árasztott kegyelmeiért, főleg mikor észrevesszük, hogy az illetők nem is gondolnak a hálaadásra. Erre a célra is felajánlhatjuk szentáldozásainkat.

Ezek az indítóokok már egy fokkal tökéletesebbek a pusztán magunkra vonatkozó indítóokoknál. Még tökéletesebbek azonban az Istenre vonatkozó indítóokok.

Akik szeretik egymást, vágyód- * 5 t e-S.* nak egymás társasága, közelsége iránt. Juthatunk-e ezen a világon közelebb Istenhez, mint amikor az Oltáriszentségben magunkhoz vesszük Ot? Titokzatos módon tes- tünk-lelkünk egyesül ilyenkor Vele. Ez az egyesülés előképe és záloga az örökkévalóságban ránk váró még tökéletesebb egyesülésnek Istennel. Nemcsak emlékeztet azonban rá, nemcsak annak ígéretét tártaim azza, hanem annak a 1 a p j a és növelője is. Mindenszentáldozás növeli ugyanis bennünk az istengyermekség titokzatos életét, a megszentelő kegyelmet, amely révén fogunk majd el jutni Istenboldogító színelátására, s a melynek mértéke szerint részesülünk majd a mennyei boldogságban. Tehát még amikor Istenre gondolunk, akkor is a saját javunkat is munkáljuk.Nem kell tehát félnünk attól, hogy megrövidülünk, ha magunkról megfeledkezve csak Istent állítjuk lelki szemünk elé, mikor szentáldozáshoz járulunk.

De attól sem kell tartanunk, hogy felebarátainkat elhanyagoljuk, amikor helyettük csak Istenre gondolunk a szentáldozásnál. Azáltal ugyanis, hogy az áldozás közelebb visz minket Istenhez és bőségesebben részesít minket életében, közelebb kerülünk felebarátainkhoz is. Hiszenközös Mennyei Atyánkáltal vagyunk egymás test