A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
19 gya tehát az örök élet, és isteni reménnyel nem is remélhetünk mást, kivéve azt, ami ezzel a végső céllal összefüggésben van, mint például abűntől való szabadulás. Vagyis nem remélhetjük a gazdagságot, az egészséget, a sikert, a dicsőséget, a szabadulást földi bajokból, csak abban a mértékben, amennyiben ezek ajavaka mi örök üdvösségünket szolgálják, vagy legalábbis nem ártanak neki. Viszont, ha egyedül Istenben bízunk, akkor nem kell félnünk még a betegségtől, a szegénységtől, a sikertelenségtől, szenvedéstől, megaláztatástól se, csak olyan mértékben, amennyiben ezek a földi nyomorúságok, a mi gyengeségünk miatt, elszakíthatnak minket Istentől, az örök élettől. Ugyanakkor farizeusok lennénk, ha megütköznénk azon, ha egy szegény, szenvedő testvérünk gyertyát gyújtva imádkozik, hogy elnyerje gyógyulását betegségéből, vagy szabadulását más bajától, mert bízik abban, hogy az Isten végtelenül jó, azért gondja van a szenvedő emberre. Jézus maga tettekkel igazolta, hogy jogosult bizalommal kérni az ő segítségét még földi bajainkban is, mert ő megsajnálta és meggyógyította azokat, akik bíztak benne. Sohasem éreztette velük, hogy durva materialistáknak tartja őket, amikor csak földi bajaikra kértek orvoslást. Az igaz, amikor csodálatos módon betegeket gyógyított, akkor egyúttal isteni misszióját akarta bizonyítani, és a lelki bajokra, betegségekre is felhívta a figyelmet, hogy azoktól is keressék a szabadulást. Kétségtelen, azért gyógyított, azért támasztott halottat, hogy annak a természetfölötti, örök életnek legyenek a jelképei, amelyet ő hozott a világba. De ugyanakkor az is vezérelte őt tetteiben, hogy megszánta a szenvedő embereket és segíteni akart testi nyomorúságukon is. Mindebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy elsősorban bűneinktől való szabadulást és az örök életet kell Jézustól kémünk és remélnünk, de ugyanakkor jogos an kérhetjük ésremélhetjük minden más földi bajainkban, ügyeinkben is az ő segítségét, de csak feltételesen, amennyiben úgy tetszik az Istennek, hogy kérésünket meghallgassa. Bízhatunk Jézus szívének jóságában, ha kérésünk teljesítése előmozdítja a bűneinktől való szabadulást és iaz örök életet, akkor meghallgatja imánkat. Erre a bizalomra tani t meg minket mindenszentmise, amikor így imádkozunk; - "Emlékezzél meg Urunk szolgáidról és szolgálóidról, akik felajánlják ezt az áldozatot lelkűk megváltásáért, üdvösségük és jólétük reményében". Az üdvösség reménye a lélek bűntől való megváltását és örök életét jelenti, a jólét viszont a földi, testi jólétre vonatkozik, amennyiben az összefüggésben van az örök üdvösséggel. Tudjuk, hogy nem érdemeljük meg az örökbolI
