A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

JJL

12

Mise az üres templomban

Sokszor leírtuk már mi is; a hívők zsúfolásig megtöltötték a templomot. Nagy, országos ünnepeken gyakran megtörténik ez, de egyszerű ünnepeken és helyeken is igen gyakori. Öröm lehet az a miséző és szentbeszédet mondó papnak is, az egymás hitétől és buzgó- ságától erösődő hívőknek is.

De ha nem így van... Ha üres vagy félig üres templom tátong az oltár körül. Mint ahogyan a minap tapasztaltam egy alföldszéli nagy faluban. Ugyan református itt a többség, de 30-40 ember a vasárnapi nagymisén; lehangoló ez csakúgy, mint egy nagy ház lakók nélkül, vagy egy pusztuló falu üresen álló házaival.

Ki és mi ebben a vétkes? - A miséző pap? Hiszen olyan gondosan felépített prédikációban szólt a kevesekhez, mintha sokaknak szólt volna. - A hívők? Olybuzgón vettek részt a szent áldozatban, mint a legbuzgóbb egyházközségek tagjai. Az okok bonyolult szövevényének kibogozása nem az én dolgom, de az okozat, az üres templom láttán nagyon szomorúvá váltam. Mert nemcsak ezt az egy templomot láttam, hanem mind azt a többit, amelybe ugyancsak nem mennek az emberek Krisztus igéjét hallgatni, kenyerével táplálkozni. És nemcsak azért, mert kevesen vannak, hanem azért, mert megfogyatkozott bennük a buzgóság. Örülünk a teli templomnak, de nem élünk a nagy számok bűvöletében. Jól tudjuk, hogy a só és kovász a kereszténység, de milyen kovász és milyen só az, mely megmarad önmaga csekélységében, és a tésztát nem keleti meg és ízesíti meg?

Ahívők közösségében a legmagasabb polcra a pap lámpása tétetett. Imádkozzunk hát azokért a papokért, akiknek a többiekhez ez a kereszt is adatott. Kitartásért azoknak, akik szórványokban élve csak kisközösségekhez juthatnak el. Másokértpedig azért, hogy buz- góságbangyarapodjanak, szeretetbenelmélyüljenek, áldozatkészségben izmosodjanak, Isten háza ékességéért még jobban hevüljenek; olyan pásztorok legyenek, akik köré örömmel gyülekszik a nyáj.