A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

10

ládi életük után érdeklődtem. Boldog-e az, és összhangban élnek-e egymással? Erdekli-e a feleségét a férj munkája? Hajlandó-e férje oldala mellett állni és segíteni őt? Ha a feleséget nem tartottam megfelelőnek, nem alkalmaztam a férjet. Ha azonban úgy találtam, hogy a feleség igazi segítőtárs, akkor biztosra vettem, hogy a férj sikeres lesz, mert egy jó asszony szinte kimeríthetetlen képességekkel rendelkezik a férj bátorítására.

1910-ben első feleségem rövid betegség után meghalt. A csapás oly hirtelenül ért, és oly súlyos volt, hogy szinte teljesen levert. Jóllehet azelőtt egyáltalán nem ittam, még mértékletesen sem, nagy vágy fogott elazivás után. Öntudatlanul is italba akartam fojtani bánatomat, de szintén ösztönszerűen éreztem, nem szabad ennek a vágynak engednem. Ha ajtót nyitok ennek a vágynak, hamarosanelfoglalja az egész házat.

Ez az ivásvágy nemcsak hónapokig, hanem évekig tartott. Sokszor jártam az utcákat éjjelente, küszködve a szomorúsággal és a rám nehezedő kísértéssel.

Ez volt életem legválságosabb időszaka. Apám hitének emléke azonban a felszínen tartott. Fülembe csengtek szavai, amelyeket akkor mondott, amikor először álltam munkába? - Jimnek sikerülni fog, tetszik nekem a mód, ahogy nekikezdett... - s ez a belém vetett bizalma most is megmentett engem.

Ez az élettapasztalat megváltoztatta felfogásomat az élet lényeges és lényegtelen dolgait illetőleg. Kitágította látókörömet és érdeklődni kezdtem embertársaim iránt. Egészen más színben láttam a világot. Eddig is érdekelt, hogy alkalmazottaimnak módjuk legyen az előmenetelre, ez főleg azért érdekelt engem, mert nekem is hasznom volt belőle.

Az után a tapasztalat után azonban már nem a dollárok és centek érdekeltek. Embereim jóléte és előhaladása feküd a szívemen, hogy ezáltal elfoglalják a társadalomban őket megillető helyet. Felfogtam, a pénz, - bár fontos - nem lehet cél, hanem csak eszköz egy jó cél elérése érdekében.

Eddig egészségem gyenge volt. Amint azonbanfelfogásmódom megváltozott a lelki megújulás következtében, nekiláttam testi erőim kifejlesztésének is. Előző éveimben egyszer letörtem idegzeüleg és testileg egyaránt, úgyhogy szanatóriumba kellett mennem. Ott egy éjszaka az a meggyőződésem támadt, hogy ez életem utolsó éjszakája. Annyira biztos voltam ebben, hogy felkeltem és búcsúleveleket kezdtem írni családom tagjainak.