A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

46

Mármost mindazokat, akik föltételezik, hogy a Bibliát Isten diktálta (súgta), a fenti idézet és az ehhez hasonlók zavarba hozzák. Mivel Isten mindentudó, azt is tudnia kellett, hogy EnokKönyve mikor íródott. Ha Isten mégis a bibliai Enoknak tulajdonítja az Enok Könyve "jövendöléseit", - amint ez Sz. Júdás teszi, - akkor Isten félrevezette a Júdás-levél szerzőjét és minket is. Mivel Istenről senki sem kíván ilyesmit állítani, elkerülhetetlen az a következtetés, hogy Isten nem diktálta a Júdás-levél 14-15. versét.

Ha mi, katolikusok, ilyen "zavarba ejtő szövegek" ellenére továbbra is csak azt állítjuk, hogy a szentírást Isten sugallta, ez arra mutat, hogy mi a sugalmaz ást nem diktálásnak fogjuk fel. Mi nem úgy képzeljük, hogy a szentírás írói egy napon nekiláttak és szóról-szóra leírták, amit Isten nekik diktált. A szent iratok inkább hosszantartó, gyakran fáradságos emberi erőfeszítés eredményei. Evangéliuma bevezető soraiban Lukács nem arról tanúskodik-e, hogy forrástanulmányokat is végzett?

Abból, hogy a szent iratok megfogalmazása munkával járt, még nem következik, hogy azok önálló, öntörvényű emberi művek. Mert ennek a munkának éppen az a különlegessége, hogy a megfogalmazás minden lépésében Isten Lelke is résztvesz. Isten Lelkének a hatását talán legjobban Mózes 2. könyvének 31. fej. 1-11. verse illusztrálja, mely a Szövetség sátor-templomának előállítását írja le. A szent- írásmagyarázó, A. Lefévre, S.J. ezt a szöveget idézi a sugalmazás folyamatánakmegvilágítására: ... "Azután Isten így szólt Mózeshez; íme, Bezaleelt nevén szólítottam, isteni lélekkel töltöttem el, ügyességgel, értelemmel és mindenféle gyakorlati ismerettel, hogy műveket tervezzen és aranyból, ezüstből, bronzból megszerkessze őket" Ehhez hasonlóan indította Isten Lelke a szentírás szerzőit arra az elhatározásra, hogy iratokat szerkesszenek; ő vezette őket a dokumentumok tanulmányozásában és felhasználásában; őtámogatta őket a stilisztikai munkában, úgy hogy a szent iratok egyszerre Isten műve és az emberi szerző műve.

Ilyen szemszögből nézve, Isten Lelkének szándékát ismerjük fel abban, hogy a Júdás-levél szerzője az apokrif Enok-Könyvéből ezt az idézetet választotta ki; - attól akart megóvni minket, hogy babonásan betűköncsüggjünk, és arra akart rávezetni minket, hogy a szentírás- olvasás megkívánja és föltételezi eszünk használatát.

(Max Brandi e után P. Chill a R., S.J.)