A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

30

P. Varga László,S.J.

Hogyan dolgozzunk?

Úgy látszik, az ember legalább egy isteni parancsot buzgón teljesít; rohamosan uralma alá hajtja a földet, hogy több legyen a napi kenyér, a vagyon meg a jólét. A második ipari forradalom káprázatos módon fölfokozta a termelő képességet, de a zsinat mégis foglalkozik e kérdéssel is, mert nem úgy megy az óriási munka, mint a legfőbb érdekünk kívánja. Sok nyugati országban már túltermelés van, hiszen korlátlanul tudunk gabonát, húst, tejet, acélt, gépet és szövetet előállítani, a társadalom azonban mégis folyton forrongásban él, mivel a békét nem lehet úgy gyártani, mint a mozdonyt vagy a cipőt.

Például a közlekedés hallatlanul meggyorsult nemcsak az országok, de a világrészek között is, hiszen például már hét óra sem kell ahhoz, hogy valaki Brüsszelből Montreálba utazzék, a repülőgép sokszor olcsóbb, mint a hajó és minden évszakban, főleg pedig nyáron milliós tömegek mennek világot látni, ám a lelkek nem kerültek közelebb egymáshoz, sőt a nemzetközi feszültség állandóan fokozódik, mivel azzal alig törődnek, hogy az erkölcsi műveltséget is komolyan növeljék. Annyi már a gépkocsi, hogy bizonyos utakon csak cammogni lehet a nagy forgalom idején, ettől azonban nem lesz a nép udvariasabb és megértőbb a másikkal szemben, tehát arra is kell nézni, hogy a munka mellett az egyén meg a közösség belső értéke is gyarapodjék.

Hol van itt a főben járó tévedés? A zsinat nagy nyomatékkai hangsúlyozza, hogy az ember belső szabadságát kell elérni és biztosítani, különben egymással marakodó vadak csordája lesz atársadalom. Nagy érték a demokrácia, a politikai függetlenség, a nép önkormányzat, azonban mindez csak ott valósul meg, ahol a közéletben a jog és az osztó igazság érvényesül és nem azt tartják szerencsés embernek, aki többet harácsol. Belső szabadsága ugyanis csak annak van, aki könnyen, készséggel, örömest, elvből és meggyőződés alapján cselekszik. Egyszer éjszaka elakadtam erősen bombázott városban, ahol kocsit sem tudtam kapni, de ismeretlenöreg bácsi szívesen kalauzolt szállásomra és búcsúzáskor megkérdeztem tőle, miért volt olyan figyelmes hozzám és ő egyszerűen csak ezt mondta; - Szeretek jót tenni másokkal! - Hangjának színtelen tompasága még mindiga fü