A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
45 A SZERETET CSODÁJA 2. Két és fél év telt el. Ezalatt első gyermekük, Mária megerősödött és nagyon kedves teremtés lett. A nyomorék Karen számára a- zonbanmég mindig nem ragyogott fel a remény sugara. Pedig a szülők bejárták az Egyesült Államokat és Kanadát, szakértő után kutatva. Huszonhárom nagynevű orvost kerestek fel, s végigjártak egy sereg klinikát, kórházat. Hosszú évekre adósságba verték magukat. Padlásuk tele volt drága és haszontalan felszereléssel, amit azok tanácsára rendeltek, akikneknem volt bátorságuk becsületesen megmondani, hogy nem tudnak segíteni. Közben aggodalom merült fel lelkűkben a gyermek értelmi képessége miatt, amely még mindig nem bontakozott ki. Titokban arra gondoltak, hogy talán valami örökölt betegségről van szó. Vagy valami bűn büntetéséről? Kitől örökölték, ki volt a bűnös? A nagyvilág is sajnálkozással, sőt megvetéssel nézett erre a családra. Karenmár három és fél éves volt. Ha kipárnázták a székét, egy ideig elüldögélt benne. Fejét is tudta már egyenesen tartani. Amikor hasra fektették, összefont kezével és könyökével még mászott is egy kissé. Egy órába telt ugyan, míg tíz centimétert haladt előre, de legalább mozgott. Néha arra is képes volt, hogy nagy bizonytalanul megmarkoljon valamit. Végre beszélni is kezdett, de szókincse is nagyon lassan gyarapodott a hasonló korú gyermekekhez képest. A remény azonban nem halt ki a szülőkből, ha pénzük elfogyott is. Mikor az anya felfedezett egy újabb szaktekintélyt, aki állítólag mindent tud, amit erről a betegségről ismernek, rábeszélte férjét, próbálkozzanak meg vele is. A férj attól félt, hogy ez az orvos is 250 dollárt fog kérni a vizsgálatért, mint az első s nem tudják kifizetni. Nem tudták volna elviselni, hogy egy ilyen jó esélyt elszalasszanak s azért felkeresték az orvost, aki kétnapos utazásnyira volt tőlük. Ebben az időben autójuk már annyira tönkrement, hogy csak rövid távolságokra merték használni, egyébként autóbuszon, vonaton utaztak.
