A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
43 Az az üresség közbül nem a Gyermek. Es a sok nyomasztó holmi, akár valódi arany, akát hitvány pléh; az nem a Gyermek; és ne is áltassukmagunkat, hogy mindezt azért cipeljük, hogy a Gyermeknek legyen. Minek a Gyermeknek ez a sok kacat és gönc és kincs és ékszer? A Gyermeknek semmi más nem kell, mint az, egyes-egye- dül csak az, hogy szeressék. Hogy a kezét fogják; és akkor már nem tudni, ki az, aki a másikat vezeti; és nem is ez a fontos, hanem az, hogy fogjuk egymás kezét és a kézfogásban érezzük egymás melegét. Az üresség azonban nem melegít. Az arany se melegít, a pléh se melegít. Csak a Gyermek melegít, csak a Gyermekből árad a melegség. A názáretiek csak most veszik észre, hogy fáznak. Azt hitték, zene volt, muzsika, zenekíséret az úton; dobok, cimbalmok, fuvolák. Most veszik észre, hogy szó sincs dobról, cimbalomról, fuvoláról. A foguk vacog, a csontjaik dideregnek. Hol a Gyermek? Meg kell keresni. Es mivel "nem találjuk", vissza kell menni oda, ahol még együtt voltunk. Ahol "hallgatják" azok, akik melegedni akarnak a szavánál és ahol "kérdezi" azokat, akik a szavánál melegszenek. Várni kell, amíg egy kis szünet támad ebben a beszélgetésben, és akkor meg kell kérdezni; - "Miért tetted ezt velünk?" - "Ezért',' feleli a Gyermek. Azért, hogy észrevegyétekhelyemenaz ürességet. Hogy fázzatok nélkülem, vacogjon a fogatok, dideregjenek a csontjaitok. Hogy lássátok; nem elég názáretinek lenni; mert ha nem fogjátok a kezemet és nem érzitek a melegemet és nem a melegemnél melegszetek, mit éra názáretiségtek? Ha nem engem visztek magatokkal, magatokban; miben különböztök a festett koporsóktól?- "Ezért" - mondja a Gyermek. Hogy "bánkódva keressetek". Hogy visszatérjetek oda, ahol vagyok, ahol lennem kell, "Atyám házába" és innét induljunk el ismét együtt az útra. Növekedni bölcsességben, korban és kedvességben. És ne felejtsétek el, hogy nemcsak bölcsességben és korban, - mondja a Gyermek. Ne felejtsétek el, hogy kedvességben is - mondja kedvesen a Gyermek. Isten előtt, igen; de az emberek előtt is; ne felejtsétek el, hogy az emberek előtt is. Kedvességben, kedveseim, - mondja kedvesen a Gyermek és a kezét nyújtja. A sok göncöt tegyétek le, vessétek félre - mondja a Gyermek kedvesen. Nem fér el tőle bennetek a szeretet, pedig csak az a fontos. Aki sok göncöt cipel, mogorva lesz a cipeléstől. Egyetlen úti
