A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-02-01 / 2. szám

36 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK a nemkeresztény A II. Vatikáni Zsinat óta egy új szóval gyarapodott a szótárunk; "dialógus". XXIII. János pápa gyakran használta és VI. Pál pá­pa is szereti használni ezt a szót. Az eredetileg görög szónak a je­lentése "párbeszéd". De a mi e- setünkben a "dialógus", termé­szetesen, nem színpadi értelem­ben vett "párbeszédet", vagypá- ros jelenetet jelent, hanem kü­lönböző vallási felfogáson lévő egyének baráti eszmecseréjét, hogy egymás vallását és érzelem­világát kölcsönösen megismerj ék. Az effajta "dialógus" sok papnak és világi katolikusnak mint vala­mi soha nem hallott újdonság tű­nik fel és nem tudnak megbarát­kozni vele, Pedig legtöbbünknek be kell vallanunk, hogy vagy igen keveset, vagy semmit sem tudunk más vallásokon lévő, főleg nem­keresztény embertársaink hité­ről, gondolkozásáról, életmód­járól. Éppen ezért legtöbbünknek semmiféle gyakorlati tapasztalata nincs arról sem, hogy hogyanle­het embertársainkkalvallási kér­déseket megtárgyalnunk, vagy az élet nagy kérdéseit barátságosan megvitatnunk. Ugyanez áll nem-keresztény embertársainkról is. Ezek közé kell számítanunk a ma eléggé di­vatos "ateistákat", vagy "agnosz­tikusokat" is, akik vagy tagadnak minden vallást, vagy legalább azt hirdetik, hogy a vallásos kérdé­sek terén nem lehetnek biztos ismereteink. Nyilvánvaló, hogy nekünk is, nem-keresztény és hitetlen em­bertársainknak is még igen nagy mértékben kell kifejlesztenünk a "dialógushoz" föltétlenül megkí­vánt két erényt; a türelmes megértést és az igazság meg­ismerésének őszinte vágyát. E nélkül a két erény nélkül senki el nem juthatlstenmegismerésére, se mást el nem vezethet erre a végtelenül fontos megismerésre. Éppen ennek tudatában kér min­ket Szentségek Atyánk, hogy eb­ben a hónapban im ádkozzunk azért a nagy kegyelem ért, hogy "az igazság szeretete küszöbölje ki azokat a nehézségeket, a melye ka nem-keresztény népekkel való eszmecserét hátrál tátják”.

Next

/
Thumbnails
Contents