A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
18 5. Segítsünk másokon! Ha állandóan s aj át nehéz s é - geink miatt aggódunk, igyekezzünk valamiben segítségére lenni, másoknak. Felfedezzük mennyire csökkeni fognak saját aggodalmaink, s ami még örvendetesebb, a jócselekedet felett valómegelégedettség érzete tölt el minket. 6. Egyszerre csak egy dolgot végezzünk. A feszült idegállapotban lévő e- gyének számára néha az élet közönséges terhei is túl nehezeknek tűnnek. Oly nagynak látszik a rájuk váró feladat, hogy egyik részéhez sem mernek hozzákezdeni, még akkor sem, ha ugyancsak szükség volna a munka elvégzésére. Amikor így érezzük magunkat, gondoljunk arra, ez az állapot csak átmeneti, és megvan annak a módja, hogy kiláboljunk belőle. Ennek legjobb módja az, hogy egyenként vegyük sorra a legfontosabb tennivalókat, a többivel pedig egyelőre ne törődjünk. Amint a legfontosabbakat elvégeztük, felismerjük, hogy a hátralévő feladatok sem olyan rettenetesek, mint előzőleg látszottak. Miután munkába lendültünk, már azokat is könnyedén el tudjuk végezni. Ha pedig azt gondoljuk, hogy minden munkánk annyira fontos s egyiket se tudjuk egyelőre elhanyagolni, akkor fontoljuk meg, hogy nem becsüljük-e talán túl sokra magunkat,s nem amiatt tartjuk-e minden munkánkat olyan fontosnak? 7. Ne akarjunk mindig tökéletes munkát végezni. Egyesek túl sokat várnak saját maguktól és állandóan aggódnak, nyugtalankodnak azért, mert véleményük szerint nem érik el azt az eredményt, amit szeretnének. Mindenben a lehető legnagyobb tökéletességre törekszenek. Ez lehet eszményi elgondolás, azonban biztos kudarcnak néz elébe vele az illető. Senki sem lehet mindenben tökéletes. Kutassuk fel, hogy mihez értünk igazán és abban törekedjünk elérni a legjobb eredményt. Valószínűleg arra fog esni választásunk, amihez leginkább van kedvünk s ami a legnagyobb megelégedéssel tölt el. Utána lássunk neki annak is, amihez már nincs akkora kedvünk. Tegyük meg, ami tőlünk telik, de ne kívánjuk magunktól lehetetlent. Örüljünk, ha valamiben sikerünk van, de ne akarjunk mindenben rekordot dönteni. 8. Ne nagyon bírálgassunk másokat. Vannak, akik nagyon sokat kíván- nakmásoktól. Amikor csalódnak az az illetőben, úgy érzik, mintha ők maguk vallottak volna kudarcot,
